Tóbiás Áron szerk.: Írói vallomások (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1971)

Gyárfás Miklós: Relatív életrajz

GYÁRFÁS MIKLÓS : RELATÍV ÉLETRAJZ 1. Teljes bizonytalanságban ülök íróasztalom mögött most. amikor egy kurta életrajz összeállítására készülök. Az izgalom oly mértékben hatalmába kerített, hogy úgy tűnik, nincs is életrajzom. Vannak ugyan bizonyos adataim, amelyek arra vallanak, hogy személyem rendelkezik egy életrajzhoz szükséges feltételekkel, például születéssel, múló évekkel, családalapítással és szorgos munkálkodással. Ezek az adataim azonban fölöttébb általánosak, s alig alkalmasak egy határozott én, egy szót érdemlő személyiség élettörténetének bizonyítására. Nem mondhatom, hogy alaposan ismerem magamat, legföljebb gyanítom egynémely tulajdonságomat, így például nem szeretem az önmagammal való foglalkozást. Valószínűen ez a magyarázata annak, hogy meglehetősen korán abbahagytam a versírást, és figyelmemet más személyekre és más műfajokra irányítottam. Gyermekkoromban szerettem volna tipikus lenni. Rendre, nyugalomra vágyódtam, tisztes felnőtt korra, rendes állásra, derék családra, békés öregségre. Ez volt az az időszak életemben, amikor kiéltem magamból az öregembert, az öregség becsületes lehetőségeit, az élet egész unalmát. Nem álmodoztam arról, hogy pilóta legyek, kis, városi írnokság, legföljebb banktisztviselőség vonzott a jövőben, öregségem korszaka tizenhárom esztendős koromban ért véget. Akkor kivetkeztem nyárspolgáriságomból, sarokba hajítottam kis lelki cúgos cipőcskémet, lemondtam a nyugdíjas állásról — amelyről annyi szépet hallottam —, és új élethez kezdtem. Mindenekelőtt leszámoltam azzal, hogy az iskolai tanulmányaimat komolyan vegyem, tulajdonképpen be is szüntettem a tanulást, illetve arra szorítkoztam, hogy éppen csak megszerezzem a továbbjutáshoz szükséges osztályzatokat. Ilyenformán hatalmas szabad időre tettem szert, amelyet meglehetősen nagyképűen tettem tar-