Tóbiás Áron szerk.: Írói vallomások (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1971)

Birkás Endre: Rész és egész

Aztán a nagy megpróbáltatások múltával 1945-ben nagy kedvvel és nekibuzdulással fogtam hozzá az íráshoz. Szerettem volna pótolni a mulasztásokat. Harminckét éves voltam ekkor, úgy hittem, hogy nem vesztettem még semmit. Majdnem három, erőmhöz képest termékeny esztendő után elkövetkezett egy újabb, hosszabb cezúra. 1948 elején töröltek az írószövetség tagjai közül. Hosszú évekig még kedvtelésből, íróasztalfióknak se írtam egy sort sem s nem hittem, hogy erre valaha még sor kerül. De aztán 1958-ban lassanként kezdett oldódni bennem a görcs s barátok buzdítására hozzáfogtam az 1947-ben elkezdett, de aztán hamarosan abbahagyott háborús regényem befejezéséhez. Üjra kezdtem a pályát, tízévi szünet után, negyvenöt évesen, kicsit fáradtan és rezignáltán. Azóta megjelent három regényem s rövidesen kiadásra kerülnek elbeszéléseim s egy kisregényem. Lassan, örökké kétségekkel kínlódva, majdnem kelletlenül írok. Néha egy novellán is hetekig elpiszmogok. Ennélfogva sem vagyok alkalmas arra, hogy az „írásnak szenteljem az életem". Egyébként is nagyon megértem azokat az írókat, akik minden különösebb magyarázat nélkül, időnként elhallgatnak. Az írás — egyebek közt — egyszerre gyónás és vezeklés is, s szerintem nem lehet napi penzumban gyónni és vezekelni. Persze néhány írónak azért sikerült. Meggyőződésem, hogy igazán érdemes és maradandó írói alkotások csak hosszú érés után letisztult olyan élményből születhetnek, amely maradéktalanul az író sajátja Ha valaki megkérdezné tőlem, hogy milyen tanácsokat adnék kezdő fiatal íróknak, ezt válaszolnám: érintkezzenek minél többet emberekkel, de írókkal csak annyit, amennyi múlhatatlanul szükséges, ne egyetemi irodalomtörténeti és esztétikai előadásokon műveljék ki magukat íróvá, semmiesetre se éljenek csak az irodalomnak, áldozzanak időt profán kedvtelések számára is: horgásszanak vagy kuglizzanak; kapáljanak néha szőlőt, vagy merüljenek el a lóverseny szépségeiben, keressék az alkalmakat, amelyek révén hozzáedződhetnek az élet veszedelmeihez, a nagy erőpróbákhoz s véssék szívükbe Vojtina Ars poétikájának alábbi két sorát: Csakhogy nem ami rész szerint igaz, — Olyan kell, ami egészben s mindig az.