Tóbiás Áron szerk.: Írói vallomások (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1971)

Takáts Gyula: A gyalogjárók sorsa érdekelt mindenkor

TAKÁTS GYULA : A GYALOGJÁRÓK SORSA ÉRDEKELT MINDENKOR 1. Egy járási székhelyen, Külső-Somogyban születtem. A falunk Kilátó pusztájától igen sokrétű kultúrtáj panorámáját ismertem meg. Tihany, Ságvár, Kőröshegy őskori, római és Árpád-kori emlékei ezek. Az országút a kereskedelmet és az ipart hozta és vitte szét szülőházamból elég széles távlattal. Öregapámék, ha kellett, a szót németről olaszra, majd szlávra fordították. A ház körül a gyümölcstermelés, kertészet, méhészet és a szőlőművelés, — egyszóval a munka —, az életet és egy mediterrán jellegű derűt erősítve versenyeztek egymással. Mindez természetesen hatással volt az életemre. Apám Fiume helyett a kaposvári tanári kinevezést választotta, s mert később magam is az lettem, ebben a városban, tehát szinte mind mai napig szűkebb értelemben vett lakóhelyem Somogy maradt. Hazámnak mégis valami szélesebbet, az időt és a világot éreztem. A technika és a természettudományok előretörésével és az egyetemes világkép tágulásával még inkább így érzem. Gyermekkoromban a természet szinte kézzelfogható racionális és lelkes ismeretén túl két könyv volt rám a legnagyobb hatással. Az egyik a „Természet csodái" három kötete, a másik pedig Blücher „Modern Technika" című könyvének két vaskos modellatlasza. Az első egy nem értelmi, de vizuális tarka világképet adott. Az ásványok, kőzetek, csillagok, óceánok életének és szerkezetének minden fantáziát és absztrakciót túllépő birodalmát. A másik pedig ezekhez az elképzelt utazásokhoz képzeletemnek a legreálisabb alapot adta. Ugyanis e technikai modellatlasz kihajtogathatós ábráin át a szemléltetés kézzelfogható részletességével ismerkedhettem meg, — már gyermekfejjel —, a nem is olyan régen felfedezett repülőgépek, léghajók és tengeralattjárók szerkezetével. Ez volt az én politechnikai nevelésem. így az ábránd a valósággal,