Vezér Erzsébet szerk.: Ifjú szívekben élek? Vallomások Adyról (Irodalmi Múzeum 3. Budapest, 1969)

Benedek Marcell

tekintve. Súlyos viták voltak, néha veszekedéssé fajuló viták Eöldessy Gyula és Hatvány Lajos között. S amikor esztendők múlva a 2o-as évek elején megjelent az én Ady "breviáriumom - mellesleg szólva az a könyvem, amelyre legkevésbé szivesen emlékszem, mert a legtöbb támadásban volt része, és pedig Ady-hivek részéről is -, a könyv összeveszített egy időre Ady Lajossal és Hatvány— val» Később békültünk meg egymással. Kritika, jó kritika egyáltalán nem jelent meg róla. Az Athenaeum mint Ady költeményeinek tulajdonosa bepörölte a könyv kiadóját a tul sok idézet miatt. Az irodalmi szakértő, Császár Elemér, akit megkérdeztek, pocséknak nyilvánította müvemet, nem is mü, irta róla. És a pör végül, ennek a kritikának ellenére azzal a békés megegyezéssel végződött, hogy a könyvnek még meglévő 600 példányára uj boríték került, s mint az Athenaeum kiadványa szerepelt. Akkor ugy látszik egyszerre müve változott. De én mai napig is csak kellemetlen érzéssel tudok erre a könyvemre visszagondolni. Vigaszom csak az, hogy két Adybarát sem tudott soha egymással megegyezni, hogy hogyan is kell Adyt érteni. A lényeg, amit a magam és a többiek Ady-élményéről mondani tudok, az, hogy egyszerre volt esztétikai és harcos élmény. Adyért, az ő művészi formáiért, mondanivalóiért és szociális fölfogásáért egyaránt harcolni kellett az akkori konzervativ vagy reakciós nemzedékkel. Ezt a harcot különböző eszközökkel - mondom egymással sem túlságosan egyetértve — de folytattuk évtizedeken át. S ha most ázt kérdezi tőlem, hogy van-e különbség az én nemzedékem és a mai fiatalság, unokáim és egyetemi hallgatóim- Ady-élménye között, a legnagyobb különbségnek mindenesetre azt kell tekintenem,hogy ránk nézve harci kötelesség volt, őrájuk nézve egyszerűen