Vezér Erzsébet szerk.: Ifjú szívekben élek? Vallomások Adyról (Irodalmi Múzeum 3. Budapest, 1969)

Benedek Marcell

egy irodalmi élmény a többi között. Nyilván elismerik és érzik Ady kiválóságát, kivételes nagyságát a maga korában és az utána következő korban is. De nem jelenti és nem jelentheti számukra azt, amit a mi számunkra jelentett, hogy Ady nem csak egy költői nagyság, hanem egy harci cél is. Szociális cél, amelyért még áldozatokat is kell hoznunk.Ilyen érzéssel olvastuk mi Ady verseit. Talán ezzel az érzéssel választottuk ki azt is,a— mi jobban tetszett nekünk,és mondjuk nem törődtünk anynyira A Halál rokonával

, vagy a Tengerpart, alkony kis hotelszobá

val, mint az olyan versekkel, amelyekben ő ezt a szociális harcot folytatta.Hogy ebben esztétikailag igazunk volt-e vagy sem, én azt most nem akarom eldönteni. Tény az, hogy igy volt. Ezt a kettős jelentőséget is birta Ady a mi szemünkben. És ebből a kettős jelentőségből ma már csak az esztétikai jelentőség maradt meg. Ami természetesen nem kevés. Nem kevés, de. mégis azt jelenti, hogy a mai fiatalságnak, tehát a 1525 vagy 3o esztendeig számitó fiatalságnak az életében Ady költészete korántsem olyan jelentős, mint a mi életünkben volt. Mert hiába, külön jelentőséget adott neki az a harc, amelynek katonáivá tett bennünket, és amelyre ennek a nemzedéknek nincs szüksége. Ez a nemzedék joggal mosolyog most már azokon, akik hazafi

at1annak, érthetetlennek, vagy hazaárulónak, vagy istentelennek nevezték Adyt. Erre már minden diák meg tudja adni a maga jogos fölényes válaszát. S éppen ez az oka annak, hogy az Ady-szeretet ettől a harci lángtól megfosztva hűvösebb és jobban beletorkollik abba az érzésbe, amellyel egy másik, harmadik, negyedik esetleg tegnapi, vagy mai költőt olvasnak. Érzésem szerint, már amennyire én a mai fiatalságot ismerem és ismerhetem, kb. ez a nagy különbség a két nemzedék Ady élménye között.Persze