Vezér Erzsébet szerk.: Ifjú szívekben élek? Vallomások Adyról (Irodalmi Múzeum 3. Budapest, 1969)

Fábry Zoltán

FABRY ZOLTÁN • Ha hihetünk a magyarországi híreknek, Adyra rossz napok virradtak: mostoha gyermek lett, aki egy félévszázad előtt szinte egyeduralkodó volt. E tényre akkor riadtam fel igazában, amikor évekkel ezelőtt az Élet és Irodalom-b

an ezt olvastam: "azok a fiatalok, akik már értik és szeretik József Attilát, ahogy apáink szerették Petőfit, meg fogják érteni a mi bonyolultabb müveinket". Ami itt felfigyeltet, az - Ady átugrása, mellőzése. E gondolatsorban Ady mán nincs sehol. A Petőfi-AdyJózsef Attila vonulat legfontosabb — központi — pillére nem tartóoszlop többé, de magányos szikla! Ady eltűnt, és az lett, akit és amit félő bizakodással megjósolt: mag hó alatt

. De hó alatt, de tél alatt ott a hite, jövője: Hős emberségem várakozz, Szép álmokat aludj,lefénylett Jós és jó magyarságom, Hivni fog az élet S föltámadások örök Rendje. Aki igy hisz — "rendeltetés hitével

" — az 1ebirhát

atlan és megtagadhatatlan. A nagyok, a zsenik sorsa:buvópatak-sors. El-eltün-