Vezér Erzsébet szerk.: Ifjú szívekben élek? Vallomások Adyról (Irodalmi Múzeum 3. Budapest, 1969)

Fábry Zoltán

nek éa újra jelen vannak, és mindig hömpölygőbben, nö— vekvőbenl Emlékezzünk* a XEX. századi Goethe-évfordulók apropóján német diákok arról vitatkoztak* érdemes-e még Goethét ünnepelni? Egy angol hang nem kevesebbet kürtölt világgá, mint hogy korunk elemésztette Goethét. És a százéves halálforduló után. újra egy világ ünnepelte Goethét. A ni az olvasót is tükrözi. Nemcsak a költő itél Önmaga fölött, de az olvasó is. A mü sorsát az iró és olvasó találkozása kölcsönhatása határozza meg. És a döntő szó nem mindig az olvasót illeti. Jusson eszünkbe Lichtenberg aforizmája* "A müvek tükrök* ha egy majom néz beléjük, nem tekinthet rá vissza egy apostol". Ady, aki "szent lázadások s ifjú hitek örökös ura" akart maradni, tudatosan jegyezte el magát ifjú sziveknek, "és mindig tovább

." Nem Adynak kell bizonyítani,de az if juságnakl Bármily furcsán hangzik, de — zseni-potenciájának megfelelően — a magyarság nem élt Adyval. Háromszor tagadta meg* életében, halálában és utókorában. Életében, amikor nem követte, amikor "tábor" maradt "gögben

. egyedül"

* Halála után, amikor az ellenforradalomban nem akkumulálta éltető forradalmi erővé

r annyira, hogy volt idő, amikor az ellenforradalom próbálta kisajátítani.És utókorában, amikor sem a Hitler-háború alatt, sem a jelenben nem avatta és adaptálja háborúellenes ható tényezővé* a magyar béketudat világkövetévé. Irtó magányosságban lett önszemélyében "a" forradalom, . majd a világháborúban "_a" magyar békevágy megtestesítője és bizonyítója. Ady rohant a forradalomba, de e rohanás -korában - ott vert a legkevesebb visszhangot, ahová cimezve volt* a proletariátusban. Háborús kiállása süket strázsálás

i volt, és az maradt a második