Vezér Erzsébet szerk.: Ifjú szívekben élek? Vallomások Adyról (Irodalmi Múzeum 3. Budapest, 1969)

Börcsök Mária

BÖRCSÖK MARIA Ady Endre 5o éve halott. Ha arra gondolunk, hogy az emberiség ősidőktől felhalmozott ismeretanyaga az utolsó 5 év alatt a dup­lájára nőtt, kitetszik, hogy 5o év milyen félelmesen hosszú idő. Ma már katedrára kerültek azok a fiatal ma­gyar tanárok, akiknek a szülei iskolában tanulták köl­tészetét. Ilyen vagy olyan előjellel, de tananyagként. Ady Endre klasszikus. Törvényszerű, hogy az lett, és semmiféle "mozgalmat" nem indithatunk annak érdeké­ben, hogy ne. csak az legyen. Nagyon szomorú lenne, ha a mai tizenhatévesek olyan kipirult arccal, forradalmi öntudattal, vagy mondjuk sexuális kíváncsisággal lapoz­nák kötetét, mint nagyanyáik* A mai tizenhatéve séknek mai költőkért kell rajongani. Akkor is, ha ezek a köl­tők egyénenként esetleg nem mérhetők az ő mértékével. A költészet ereje szuggesztivitásában van. Az idegrend­szernek azonban egyik legalapvetőbb tulajdonsága az al­kalmazkodás. Tehát a szuggesztivitáshoz mindig uj mód­szerek,mindig uj eszközök kellenek. A szavakat, melyek­ből az érzékletesség kikopott, melyek színtelen—szag­talan absztrakciókká váltak, kihullatja a költészet. Yagy megpróbálja uj összefüggésekbe hozni őket, Ady Endréhez hozzászoktunk. Terseinek szépsége,

Next

/
Thumbnails
Contents