Vezér Erzsébet szerk.: Ifjú szívekben élek? Vallomások Adyról (Irodalmi Múzeum 3. Budapest, 1969)

Börcsök Mária

mint minden tegnapi és tegnapelőtti versek szépsége, fogalmivá lett, Ízt az elementáris erejű, primer sokkhatást, amit kortársaiban kiváltott, mi már nem találjuk. Tartalmilag sem. Egyszer hallottam Latinovics Zoltántól A Tűz márciusát. Egyetemistáknak szavalta az Egyetemi Színpadon. Aktualizált, A nézőtéren mindenki pontosan tudta, hogy Ady-Latinovics kire gondol, amikor basákról és butákról beszél, mindenki tudta mit mond és miért. Az izgalomtól egész sűrű volt a levegő. A vers visszakapta erkölcsi bátorságát, melyet a nemzeti panteonba jutás óhatatlanul kioldott belőle. A taps, ami fölcsattant, az 191o-es fiatalság tapsa volt, amelynek Ady korántsem volt esztétikai kategória, hanem aktuális valóság. Latinovicsnak azonban mégsincs igaza. A Tűz már ciusa az ő előadásában időszerűtlen, felemás lett,mintha egy szöveget rejtjel-kulcsnak használnánk. A máról mai költőknek kell vallaniuk. Ady nélkül nem tudnának vallani. Hatásának folyói, és más nagy költők dolomithegyén keresztülszelő búvópatakjai eljutottak hozzánk., Igy él ő ifjú szivekben mégis mindörökké.