Vezér Erzsébet szerk.: Ifjú szívekben élek? Vallomások Adyról (Irodalmi Múzeum 3. Budapest, 1969)

Hajas Tibor

re. Heroizmusából wagneri harsonák szólnak, annak minden felhangjával,jó és rossz értelemben vett pátosszal, pózzal, gerillaharcokkal. A veszélyekkel való közvetlen kapcsolatteremtés határozza meg helyzeti energiáját; a veszélyek azonban túlnyomórészt vagy elmultak, vagy más irányba fordultak. Politikus költői a társadalmi fejlődés azóta Magyarországon is nagyrészt feleletet talált kérdéseire.-Morális költői a morál megváltozott. Művész volt, a szó igazi értelmében! ez az állapot azóta kiment a divatból. A Thomas Mann~i gondolat, miszerint a művészet végüli

s mindig leveti a művészet.látszatát,elsőrendű követelménnyé vált; már menetközben vetkőzni kell. Minden ellenkező vészjelzés dacára az elitkultúra utolsó, védelmi pozicióiban rekedt, s mivel többé senki sem kérdőjelezheti meg egyértelműen a használati tárgyak műalkotásként való felhasználásának jogosságát, gyanússá válik minden vélt,vagy valódi arisztokratizmus. A modus vivendi, amit Ady ad, többé közvetlenül nem érvényesíthető; érdekes volna az összehasonlítás József Attilával, amire itt nincs mód. Ady a vezérségre született ember tipikus példája; ő az, aki még a "haloványok csapatában" is vezrékedik — a vezérség fogalma pedig revizió alá került. Ady nálunk legrosszabb esetben is csak történelemmé vált; hatását máig követni lehet,olyan költőknél is, mint József Attila, vagy Juhász Perenc. A XX. századi magyar lira elképzelhetetlen nélküle; pergotüzben nyitott frontot, a teljes bizonytalanság korában, amikor a polarizáció még távolról sem volt egyértelmű. Nyelvi erőteljességében, tömörségében /Szeretném, ha szeretné nek/ eddig nem akadt párja József Attilán kivül. A világirodalomban viszont sokkal gyengébb esélyekkel indulhatna, ezzel sajnos számolnunk kell. Mivel