Vezér Erzsébet szerk.: Ifjú szívekben élek? Vallomások Adyról (Irodalmi Múzeum 3. Budapest, 1969)

Dobai Péter

DOBAI PÉTER Ady - a József Attila-i szintézis előtt - az egész magyar progresszív mult ós adekvát költészetének sajátos folytatva-tagadását jelenti. Verseinek nagy, eredeti ereje abból fakad, bogy egyszerre szakadt ki a magyar valóságból és vetette az ifjúság figyelmét a jövőre, és ugyanakkor mélyen belefalazódott a magyar valóságba. Az Ady-nyelv is erről tanúskodik; egyfelől látunk egy "biblikus", archaikus szókincset, és másfelől egy modern "európai" - elkötelezettségű, jovő-tartalmu szókincset, Talán itt van Ady lefordíthatatlanságának problémája is. Azaz ő is lefordítható,de semmiképpen nem érthető meg olyan szinten más nyelven, mint magyarul. Nagyon intenziven kapcsolódik a magyar történelemhez, amely maga is - nagy harcai ellenére - a legteljesebb magányt és ismeretlenséget élvezi Európában. Talán ebben osztozik Ady, mint ahogy osztozik minden idevaló gondban—harcban, ami valahogy mégis előre mutat. Életmüvének egyik, szimbolikus magva a Dózsa-gond, Ezt vezeti át a kuruc bujdosás versein keresztül — konkrét /Tisza-elleni aarccal/ politikai kritikával az akkori magyar társadalmat és vezetést illetően - egészen a proletárforradalom, egy uj világ kiharcolásának vágyáig.