Kovács Ida szerk.: Karinthy Frigyes. „Nézzétek meg ezt a fotográfiát” Karinthy Frigyes összes fényképe (Fotótéka, Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda, Budapest, 1982)
Előszó
De a képzelet világa nem iktatta ki a valóságosat, „az elmosódó fehér arc" víziója nem csökkentette Karinthy igényét a testi valót éles kontúrokkal bemutató fotográfia iránt. Kötetünk közel kétszázharminc felvétele tanúsítja, vonakodással, érdektelenséggel aligha nehezítette meg a mindenkori fényképész dolgát. Mégpedig minél ismertebb és elismertebb lett, annál kevésbé. (A fényképek jó háromnegyede munkásságának utolsó évtizedéből való. Másként: az élete utolsó hét évéből származó felvételek száma eléri az előző 44 évről összesen ránk maradt fényképekét. Még ha tekintetbe veszszük is azt, hogy a most felkutatott képeken kívül itt-ott lappanganak Karinthyról készült felvételek, és azt, hogy - főleg korai - képek el is vesztek,* nem tartjuk valószínűnek, hogy az előbb jelzett arány valaha is más lett volna. Feltehető, hogy a meghökkentő csekély számú, az összes felvétel mintegy tíz százalékát kitevő családi fényképekből több készült, mint amennyit jelenleg ismerünk. De mindez nem változtat azon, hogy a fotók zömét a napi- és hetisajtóban megjelentek alkotják. És ami ilyen módon elérhető, azt bizonyosan begyűjtöttük a korábbi évekről is.) Karinthyt elégedettséggel töltötte el, hogy kedvelt interjúalany lett, akinek nemcsak tollhegyre tűzhető szavait, de lencsevégre kapható rezdüléseit is lesik. Sőt, a fényképek szemlézése alapján többet is mondhatunk. Nemcsak a hiúságának hízelgő végeredmény: egy-egy róla készült újabb fénykép közlésének híre—lehetősége okozhatott pillanatnyi örömet számára, de maga a fényképezés, illetve a filmezés aktusa, a művelet is, amiben részt vett. E feltevés mindkét része további magyarázatot igényel. „Testiekben is meglepő volt ez a zsenivé nőtt örök iskolás fiú - vallotta Laczkó Géza. - Szabálytalanul gyúrt busa bikafej; faltörő kosra emlékeztető, szemre is kemény boltozatú homlok; zsírba ágyalt, erős vonalakkal mozgékony, inkább dúlt, mint csúnya arc, amelyen villámgyorsan válta*Kivált vonatkozik ez a mozgófilmfelvételekre. 1914-ben Karinthy egy általa írott filmszkeccsben játszott, ebből mindössze két képkockát megörökítő felvételünk van. 1924-ben a Corvin moziban egy matinén felvett és bemutatott, de teljes egészében elveszett filmjelenetben szerepelt. 1929-ben Kosztolányi Dezsővel együtt főszereplője volt egy amatőrfilmnek, amelyből különböző újságközlések révén 7 kocka és 7 (valószínűleg a filmből kinagyított) jelenetkép maradt ránk. 1930-ban pedig a Nevető Budapest című hangosfilm egy jelenetében játszott. Ebből csak egy képkockát tudunk közölni. Nem kizárt, hogy Karinthy ezeken, ill. a ma is meglevő egyetlen filmen kívül (1. a 122. sz. tételt) más filmekben, illetve fümhíradóban is szerepelt, amelyekről azonban semmi megbízható támpontunk nincs.
