Kovács Ida szerk.: Karinthy Frigyes. „Nézzétek meg ezt a fotográfiát” Karinthy Frigyes összes fényképe (Fotótéka, Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda, Budapest, 1982)

Előszó

kozott a tragikus elmélyedés, az új ötlet születését bejelentő derű, gyermekes tréfa vigyora s vastag ajkú, széles szájában rendetlen és gondozatlan fogakat feltáró, szívből és agyból jövő hahota kedves mimikája; a folytonos gondolat-tornától csapzottan arcba lógó, elválasztott sötétszőke haj; széles váll és zömök termet, amely alacsony volt, s mégsem hatott kicsinek. Emellett Örök mozgás volt az egész ember. Ülve is mintha mérföldes úton gyalogolna sebbel-lobbal. Csupa élénk mozdulat, folytonos helyváltoztatás, nyugtalan cigarettázás a beszélő társ orra előtt. . . Értékes emberi gép, a gondolat perpetuum mobiléje. . ." „Hát . . . nem volt szépember, most már meg lehet mondani — így Nagy Lajos. De szellemi és lelki megnyilvánulásai élvezetesek voltak, így aztán, mondhatni, általuk megszépült Karinthy. Kusza hajával, hunyod apró szemével, ritkás, zilált fogaival, duzzadt ajkával, tömzsi alakjával s hintázó járásával, úgy ahogy volt, amilyenre sikerült, tetszett nekünk." És bizonyára tetszett mindazoknak a járókelőknek, akik megálltak „Karinthyt nézni" a kávéház nagy üvegablaka előtt, akik megszólították az utcán, akik integettek neki és akiknek visszaintett; tetszett a buszvezetőknek, akik megálltak a háza előtt, ha le vagy fel akart szállni. „Nagy erős fején kissé ziláltan állott a sűrű haja, melynek egy-két tincse a homlokába lógott - emlékezik vissza Tamási Áron. - A szeme kicsi volt, s a pillantása nagyon gyors, az arccsontjai erősek és a szája inkább duzzadt. Az ember nem nézte volna írónak, ha nem ismeri. Inkább hajóskapitánynak valami torpedórombolón, mozdonyvezetőnek esetleg vagy dzsungelvadásznak". Karinthy számára fényképeinek gyakori publikálása azért is lehetett fokozott öröm, mert ezt nem készen kapott kedvező testi tulajdonságainak, s nem is „pusztán" kiemelkedő írói talentumának köszönhette. A sztárok népszerűségét meghazudtoló siker e jelei lényének, lelke arcának szóltak, annak, ami legmélyebben ő maga, és amin — 40. életéve táján kivált joggal érezhette — már annyit dolgozott. Ily módon a megsokasodó fényképek az általa választott és kiformált attitűdnek egyszerre kifejezői és megerősítői, eszközei, de céljai is. A képeket nézegetve alighanem a legfeltűnőbb, hogy a híres és már nem is kimondottan fiatal író milyen gyakran jelenik meg (hajlandó megjelenni, akar megjelenni) bizarr pózokban. Milyen gyakran tűnik fel az éleselméjűsége, gondolatai eredetisége által tekintélyt kivívott író alakjától és szerepétől inkább elütő, mint azzal egybecsengő helyzetekben. Cowboynak öltözve pisztollyal a kezében, fürdőruhában atlétaként, fürdőruhában egy női