Csaplár Ferenc szerk.: Magam törvénye szerint. Tanulmányok és dokumentumok Kassák Lajos születésének századik évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzsák Közművelődési Kiadó, Budapest, 1987)

Tanulmányok - Sándor László: Kassák Lajos csehszlovákiai előadókörútjai

Mát 1924 végén kitiltották Csehszlovákiából is, és Kassák e hatósági intézkedéssel összefüggésben előadások tartására sem kaphatott engedélyt. 1925 nyarán a bécsi emigráció széthullásával és olvasótábor híján magát a Max is kénytelen volt megszüntetni. Három esztendő múlva, 1928. szeptember 9-én azzal a céllal utaztak Simon Jolánnal Csehszlovákiába, hogy megtekintsék a nagy hírveréssel rendezett brünni kulturális kiállítást. Másnap délelőtt indultak vissza. Utazásuk nem volt zavartalan. Vonatuk a délmorvaországi Zajec állomáson belerohant egy ott veszteglő tehervonatba. Kassák és Simon Jolán azonban sérülés nélkül megúszta az összeütközést. Pozsonyba érve — eredeti szándékuktól eltérően — három napra megszakították útjukat. Kassák itt találkozott a Munkásakadémia vezetőivel és a sarlósokkal, s megbeszélte velük a következő év elejére tervezett szlovenszkoi felolvasókörútjának részleteit. Pozsonyi tartózkodása alkalmával interjút készített vele a Magyar Újság munkatársa. A riporter elsősorban hazatérésének indítékairól és az írót ért sorozatos sajtótámadások okáról tett fel kérdéseket Kassáknak. „Az a nézetem — mondta Kassák —, hogy egy igazán elvhű szocialistának ott kell leginkább harcolnia, és ott kell legjobban exponálnia magát, ahol a legnagyobb elnyomásban él a munkásság. Könnyű azokban az államokban hangoskodni, ahol ezt nyugodtan meg lehet tenni, hála annak az áldemokráciának, amely még nem tett túl a szemérmen, s ott hatalmon van. Kijelentem, hogy egy pillanatra sem tértem el az elveimtől. Ma is a munkásság ügye a legszentebb előttem. Azért tértem vissza Budapestre, hogy itt folytassam a harcot. Igaz az, hogy beléptem a szociáldemokrata pártba. De azt csak azért tettem, mert csak így juthattam a magyar munkások közelébe. [. . .] A szociáldemokrata ^pártba való belépésem nem jelenti azt, hogy ennek a pártnak a szellemével mindenben egyetértek. A szociáldemokrata párt nekem csak egy eszköz, amelyen keresztül eljuthatok azokhoz, akikhez szólni akarok. Tudomásom van arról, hogy visszatérésem óta állandóan támadó cikkek jelennek meg ellenem. [. . .] Kijelentem azonban, hogy egyetlenegy támadóm sem tett és tesz annyit a munkásságért, mint én. Bár az is igaz, hogy politikailag nem dolgozom. Csak kulturálisan."

15 Aztán munkája, tervei felől érdeklődött a riporter. „Lapot indítok — mondta Kassák. — Éppen ma jelent meg új lapomnak első példánya. A lap címe Munka. Nem tisztán irodalmi, hanem egy képzőművészeti és szociális folyóirat lesz. [. . .] Hiszem, hogy ennek a lapnak jövője lesz Magyarországon, mert ebben az országban most új éra kezdődik. [. . .] A Munkának hézagpótló szerepe lesz a magyar kultúréletben."

16 Ezután Kassák elmondta, hogy a Nyugat hamarosan megkezdi Angyalföld című regényének közlését. Ez „rendkívül érdekes munka, bár semmi más nincs benne, mint a külváros. De az [. . .] nem olyan, amilyenhez hasonlót Londonban, Párizsban, Berlinben találni, hanem egy speciális magyar külváros. . ."

17 Végül közölte Kassák, hogy a következő év januárjában szlovenszkoi felolvasókőrútra indul, s azon részt vesz felesége és a Munka szerkesztőtársa, Nádass József is. A januárra tervezett „felolvasókörút" megtartása elé azonban nyilván akadályok gördültek, ugyanis csak május végén került rá sor. Akkor két előadást tartottak meg, mégpedig 1929. május 25-én, szombaton este fél kilenckor és május 26-án, vasárnap