Csaplár Ferenc szerk.: Magam törvénye szerint. Tanulmányok és dokumentumok Kassák Lajos születésének századik évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzsák Közművelődési Kiadó, Budapest, 1987)

Tanulmányok - Sándor László: Kassák Lajos csehszlovákiai előadókörútjai

szánandó és nevetséges idióta figuránál nem egyéb; megcsúfolása minden munkának, életnek és emberi törekvésnek. Azaz dehogy! Kassákékat is teljesen meg lehet érteni. Csak ismerni kell generális elvüket, melyet egyik versük kottyant el, hogy tudniillik: »Az ér a legkevesebbet, aminek értelme van.« így már igen! Csak azt találjuk kissé kellemetlennek, hogy ez az irodalmi vitustáncos éppen a mi nyelvünket tisztelte meg. — Különben hála a mindvégig kedélyes s a »dramai« jelenetek alatt érthetőleg szívből kacagó közönség türelmének, a »müveszek« ép bőrrel hagyták el a világot jelentő deszkákat. Sajnos, a rendőrség sem lépett közbe. Reméljük, hogy Kassák Lajosék nem szerencséltetik többé az ungvári »kétkedőket, értelmetleneket, rosszindulatúakat és nevetoket«."

13 Jellemző Kassák bátorságára, önbizalmára, hogy vállalkozott erre a Prágától Ungvárig ívelő előadókörútra, jóllehet sejthette, hogy nem fogják mindenütt diadalkapuval fogadni. Előadókörútja évében ugyan még csak harmincöt éves volt, de már jelentős irodalmi múltra tekinthetett vissza. Tudta, hogy írásait határokon innen és határokon túl ismerik, s Szlovenszkón a közeli munkatársak, Mácza János, Mihályi Ödön és Kudlák Lajos mellett kis számmal ugyan, de lelkes hívei is vannak. Ez késztette csehszlovákiai előadókörútjának vállalására. Nem riadt vissza attól sem, hogy abban az időben még teljesen kialakulatlanok voltak azok a keretek, amelyek effajta vállalkozások lebonyolításához múlhatatlanul szükségesek. Kezdeményezésével voltaképp hagyományt teremtett: követendő példát mutatott a többi magyar író és művész számára hasonló előadókörutak megvalósítására. 1923 szeptemberében ismét ellátogatott Csehszlovákiába, Pozsonyba. Ezúttal nyilván kizárólag a Ma propagálása, illetve előfizetők gyűjtése céljából „ugrott át" Bécsből a szlovák fővárosba, amit annál inkább megtehetett, mert akkoriban még a két város között villamos közlekedett. Ottlétekor A Reggel munkatársa interjút készített vele. Szülővárosáról, Érsekújvárról, az ottani emberekről, emlékeiről faggatta. Kassák — úgy látszik — kedvezőtlenül nyilatkozott róluk, mert szavait mentegetőzéssel fejezte be: „Lehet, hogy túlontúl rosszmájú vagyok.. . Azokkal szemben vagyok a legszigorúbb, akiket legjobban szeretek." Az f. s. szignóval jelölt interjú szerzője. Földes Sándor Kassák e nyilatkozatához a következőket fűzte magyarázatul: „így beszélt Kassák szülővárosáról (Freund Benő vasasról, a szódás Porjeszről, Hangos asztalosról, Hosszú Ferenc asztalosról és másokról). Szavaiból kiérezhetni a szeretetet és a ragaszkodást. Egyszer már adózott Érsekújvár emlékének - az egyik legjobb regénye, a Misi/ló királysága nagy részben a karcsú újvári templomtorony alatt játszódik le."

14 2. 1926-ban Kassák eljutott Párizsba, majd Erdélybe, és még ugyanazon év novemberében — csaknem hétévi önkéntes emigráció után - hazatért Budapestre. A csehszlovákiai kapcsolataiban időközben beállt három-négy éves szünetnek azonban nemcsak franciaországi útja és a hazatelepüléssel kapcsolatos elfoglaltsága volt az oka, hanem az, hogy a