Csaplár Ferenc szerk.: Magam törvénye szerint. Tanulmányok és dokumentumok Kassák Lajos születésének századik évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzsák Közművelődési Kiadó, Budapest, 1987)

Tanulmányok - Sándor László: Kassák Lajos csehszlovákiai előadókörútjai

Az aktivizmus tehát komponál. A dadaizmus rombol l'art pour l'art, az aktivizmus rombol, hogy újat építsen, küzd egy célért, egy célért, melyről tudja, hogy nem fogja beérni soha. Az aktivizmus nem absztrakt művészet, de mégis elvetünk minden materiális mintaképet. Egy akaratunk van: önmagunk életének valami szuggesztív fomában való kinyilvánítása. A klasszikus művészet óta ez az első periódus, mikor a művész fölérzi magában az istent, és mindent saját képére akar formálni. A Ma túllépte már a dadaizmust, mert a lerombolt helyére újat akar építeni."

8 A Kassai Újság névtelen cikkírója igen érdekes módon, a helyi köztudatban kerengő vélekedésekkel szembesítve foglalta össze saját benyomásait: „A »dadaizmust« Kassán csak hírből ismerték. Azt tartják róla, hogy valami egzotikus csodabogár, ami művészet akar lenni, és hogy kultiválói az új művészeti irányt hosszú esztétikai magyarázatok mankóival támogatják. A dadaisták: irodalmi bohócok; az aktivisták: új életapostolok, elmebetegek, üzletemberek, extravaganciát hajhászó művészek, a dadaisták így-úgy, annyi minden hallott és írott vélemény kavarog róluk a köztudatban, hogy ember legyen, aki ebben a fogalmi zavarban rendet teremt. [. . .] Nagy érdeklődéssel vártuk Kassák Lajost, hogy megmondja, megmutassa, mi is az a dadaizmus. [.. .] Elnéztem sápadt arcát, élénk szemeit, és idegeimben szétvibrált az érzés, hogy valami nyugtalanítóan idegen ember ül velem szemben. Régi Kassák-versek rejtett ritmusa pergett emlékezetemben, és csodáltam ezt a különös embert, aki elrúgta magát az unalom és megszokottság világától, eldobta a nyelvet, melynek mestere volt, és elindult prófétának, röhögtető bohócnak."

9 A Csehszlovákiai Kommunista Párt hivatalos lapjában, a Munkásban Mácza János esszés írásban a Kassák-est kapcsán párhuzamot vont a költő agitatív és a dadaista versei között : ,Az est, amely [. . .] agitatív versekből fokozódott fel a mai legszabadabb művészi megnyilvánulásáig, a dadaista művészetig, rendkívül érdekes megfigyeléseket és tanulságokat adhatott azoknak, akik mélyebben belementek az est minden megnyilvánulásának megfigyelésébe. Az úgynevezett agitatív versek nem jelentenek újdonságot. [.. .] Egész másképpen áll azonban a dolog az agitatív verseken túl a »dadaista« versekkel. Az előbbi versek abból a rendből születtek, amit a költő - a művész és ember — saját magának mint törvény, és másoknak mint cél, a kollektivitás felé verekedő emberben megépített. [. . .] A dadaista versek lényegileg mások. Az előbbi művészet forradalmi lendületből adódó új pátoszával és romantikájával szemben ezek a realitást képviselik."

10 Az Ungvárott tartott harmadik előadásra a rendezőség az Uj Közlöny három különböző - 1922. március 17-i, 22-i és 24-i - számában hívta fel a közönség figyelmét. Nyilván súlyt helyezett rá, hogy telt ház előtt folyjék le az előadás. Mindhárom szöveg erősen propagandaízű. Ime közülük az első: „Az alig pár éve megindult irodalmi harc kellős közepében álló Kassák Lajos jön szlovenszkoi propagandakörútjának keretében Ungvárra is, ahol az új irodalmi és művészeti irányzatokról tart előadást. Erre valóban Kassák Lajos a leghivatottabb, mert ő az, aki körül (mint annak idején Ady körül) kavarog,dúl az irodalmi harc. Nagyon sok ellensége van még a fiatalok új irányzatának, amelyet a nagyközönség csak a többé-kevésbé szellemes paródiákból és karikatúrákból ismer. Kassák