Csaplár Ferenc szerk.: Magam törvénye szerint. Tanulmányok és dokumentumok Kassák Lajos születésének századik évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzsák Közművelődési Kiadó, Budapest, 1987)

Tanulmányok - Sándor László: Kassák Lajos csehszlovákiai előadókörútjai

A tervbe vett előadássorozat — feltehetően szervezési okokból — csak részben valósult meg, mindössze három kassai és egy ungvári előadást tartottak meg. A beregszászi és a losonci előadás elmaradt. Nincs kizárva, hogy Kassák még további városokban — elsősorban Érsekújváron — is fel szeretett volna lépni, de ez a szándéka az akkori viszonyok között — úgy látszik — nem volt megvalósítható. Az első kassai előadásra a sajtóban közölt időpontban, 1922. március 19-én, vasárnap délelőtt, a másodikra ugyanazon a napon délután került sor. Mindkét előadás a kassai városi zenedében zajlott le. A harmadik előadást március 24-én, pénteken este az ungvári városi színházban tartották meg. A negyedik előadást március 26-án, vasárnap délelőtt rendezték meg Kassán a Korzó Mozgóban (moziban). Ezeken az előadásokon, mivel nem nagy befogadóképességű helyiségekben rendezték meg őket, 250—300 főnyi közönség vett részt. A hallgatóság nagyobbrészt városi polgárokból, kisebbrészt munkásokból került ki. Az előadásoknak meglepően élénk sajtóvisszhangja volt mind Kassán, mind Ungvárott. Szinte valamennyi helyi lap foglalkozott velük, némelyik több ízben is. A Kassai Napló cikkírója (á. k.) — a többi között - így mutatta be Kassákot a város közönségének az előadás napján: „Az új művészetek komor költője, aki merész fordulattal fordult szembe minden eddigi idők művészetével s a legszentebb hittel — a messziről szemlélődőnek groteszk fanatizmussal — hiszi, hogy az egyedüli művészet az övé, eljött Kassára. Csontos arcán a hívők gőgje, az apostolok hite. . . Szemében még a régi tűz. . . A régi Kassák, aki akkor is legszélsőbb forradalmára volt a művészetnek, teljesen a múlté. Bár akkor másképp látszott, most világos már, hogy a régi hangszereken akart új hangot kihozni. Most már más Kassák áll előttünk. Az új hangokat, új életet, új embert kereső költő. . ."

6 Ugyanez a lap — néhány nappal később — rövid beszámolót közölt Kassáknak a kassai városi zenedében 1922. március 19-én délután megtartott előadásáról: „Kassák felolvasta egy rövid értekezését, melyben tömören összefoglalta a Ma művészetének törekvéseit és az okokat, melyek Kassákot és társait erre az útra mintegy predesztinálták. Az első számok Kassák régebbi versei voltak, köztük néhány megzenésített. A zenét, mely csak aláfestés volt, Mácza János szerezte. Legérdekesebb volt a két legutolsó vers, két dadaista költemény, az egyik Hans Arp A jó Gáspár meghalt című verse, a másik Richard Huelsenbeck A fa című költeménye, melyeket Simon Jolán nagyon jól adott elő, és sikerült szavalásával meg tudta érzékeltetni a komikus megnyilvánulás mögötti tragikumot. Nagyszámú közönség, de nagyobbrészt polgári közönség hallgatta végig az estét. Általában sikeres volt az előadás, bár véleményt mondani nem mert senki a hallottakról."

7 Ugyancsak a Kassai Napló rövid beszélgetést közölt a neves íróval, aki arra kérdésre: „Milyen összefüggésben van a Ma művészete az expresszionizmussal?", ezt a feleletet adta: „Az expresszionizmus az impresszionizmus kiteljesítése, vagyis visszája. Mindkettő megkomponálatlan. Az expresszionizmus, mely nem komponál, egy továbblépés a dadaizmus, amely dekomponál, tagad minden meglevőt, mindent ledönt anélkül, hogy helyébe újat építene. A Ma művészetének, az aktivista művészetnek lényege a konstrukció.