Csaplár Ferenc szerk.: Magam törvénye szerint. Tanulmányok és dokumentumok Kassák Lajos születésének századik évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzsák Közművelődési Kiadó, Budapest, 1987)

Tanulmányok - Botár Olivér: Kassák és az amerikai avantgárd

ban, Munson 1922 elején úgy döntött, hogy Bécsbe megy, és ott indítja meg folyóiratát. Mielőtt Bécsbe utazott volna, ellátogatott Rómába Harold Loebhöz, aki röviddel azelőtt alapította hasonló céllal Broom című lapját. Loeb egyébként szintén azért ment Rómába, hogy kihasználja az alacsony nyomdaárakat.' Munson az osztrák fővárosba való megérkezésre így emlékezik: „Óriákig jártam a háború által meggyötört Bécs sáros utcáit, s közben próbáltam összefoglalni a lappal kapcsolatos elképzeléseimet. Eldöntöttem, hogy a lapnak határozott szerkesztői koncepcióra van szüksége, s ezt a szerkesztői koncepciót nem lehet, nem szabad számról számra improvizálni. Nagyon komolyan vettem a dolgot."

8 Bécsi sétái közben Munson felfedezte a Secession épületét. Ekkor támadt az a — Josephson szerint szerencsétlen

9 — ötlete, hogy az új lapnak az angolosított Secession címet adja, mintegy jelezve, hogy a legfiatalabb nemzedék elhatárolja magát az idősebbek elképzeléseitől. A Secess/o/7 na k három száma jelent meg Bécsben: 1922 áprilisában, júliusában és augusztusában. A Josephson szerint 300, Munson szerint 500 példányban kibocsátott első szám nyomtatása összesen 20 dollárba került. Nem tudjuk pontosan, hogyan lépett Munson kapcsolatba Kassákkal. Sem Munson, sem Josephson, sem Kassák nem írnak erről emlékezéseikben. Elképzelhető, hogy Munson találkozott Rómában, Loeb környezetében Medgyes Lászlóval, és Medgyes, a Mának már a budapesti időszak óta munkatársa adta meg Kassák címét. Nagyon valószínű, hogy Munson és Kassák Bécsben személyesen találkoztak. E találkozás eredményeként Kassák tervezte meg a Secession második számának címlapját. Munson e címlap belső oldalán a következőket közölte a lap olvasóival: „A címlapterv Kassák Lajos munkája. Kassák magyar, kommunista, és Bécsben él emigránsként. Ő a Ma szerkesztője. E lap kapcsolatban áll a Franciországban, Oroszországban, Németországban és Amerikában működő avantgárddal." A Kassák és Munson közötti bécsi találkozás másik eredménye az volt, hogy Munson a Ma 1922. július 1-jei számában A jövő és Amerika címmel beszámolt az amerikai irodalom új jelenségeiről, többek között a Secession csoport törekvéseiről. A Gáspár Endre által magyarra fordított cikkben nyoma van a Munson és Kassákék közötti eszmecseréknek, vitáknak. Ezek során Kassákék az európai avantgárd képviseletében az amerikaiaktól, Munsonék pedig az európaiaktól várták és remélték a kulturális megújulásra irányuló kezdeményezést, lendületet. Munson írásának ezzel kapcsolatos részlete a következőképp hangzik: „Az Atlanti-óceán az intelligencia két fajtáját választja el egymástól, melyek közül mindkettő tanújelét adja erőtlenségének, mikor a másiktól vár kezdeményezést. Az Európát meglátogató amerikai nagy meglepődéssel látja, hogy franciák, olaszok, magyarok stb. mindnyájan vérmes reményeket fűznek az ő kultúrájához, mely reményeknek alapja az energia, erő és merészség amerikai legendája. Ő maga undorral hagyta ott hazáját, és íme, az európai, akihez menekült, arccal az Egyesült Államok felé fordult." Mivel e néhány sor a cikk bevezetőjeként olvasható, joggal vélhetjük, hogy Munsont a Kassákékkal történt beszélgetések, viták késztették végül beszámolója megírására. Az eszmecsere a Ma és a Secession hasábjain tovább folytatódott. Gáspár Endre a Ma 1923. november 15-i számában Claire Göll Az új világ című amerikai költészeti antológiáját ismertetve többek között a következőket írta: „Az antológia megjelenése óta Amerikában egy új, harcos lendületében minden eddiginél erőteljesebb mozgalom