Csaplár Ferenc szerk.: Magam törvénye szerint. Tanulmányok és dokumentumok Kassák Lajos születésének századik évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzsák Közművelődési Kiadó, Budapest, 1987)

Tanulmányok - Csaplár Ferenc: Kassák és Szabó Dezső

lyan higgyen azokban az üres modorosságokban, amiket ő és az utána sivító malackák elkövettek. Miért van hát az egész? Pour épater le bourgeois?" Szabó Dezső, akinek az 1910-es évek elején a magyar szellemi élet horizontját tágító mondanivalói voltak a világirodalom friss jelenségeiről, többek között az avantgárd színre lépéséről is, most e tekintetben messze lemaradt legjobb nemzedéktársaitól. Míg a vidéki elszigeteltségben élő s költőként igazán hagyománytisztelőnek számító Juhász Gyula már a Világanyám megjelenésekor rámutatott Kassák dadaizmusának az 1919 utáni társadalmi viszonyokban, a korabeli életérzésben rejlő gyökereire, addig Szabó Dezső most a következőképp vélekedett: „Valami törés lehet az életében, amit én nem ismerek, s ez lehet az oka minden szomorúságnak." Az Egy ember életének hatása alól azonban ő sem tudta kivonni magát. Nyilatkozatának erről tanúskodó mondata a következőképp hangzik: „Hisz éppen életrajza mutatja, hogy milyen erővel s abszolút klasszikus tisztasággal tud írni." Kassák az interjú megjelenésének pillanatában már távolodóban volt avantgárd költői múltjától. Ha a Szabó Dezső által elmondottakból valami igazán érzékenyen érintette, az a Nyugat egyik vezetője, Gellért Oszkár iránti esztétikai engedékenységére célozgató s ebből messzemenő következtetéseket levonó utolsó mondat volt: „Fájdalom, utóbbi kritikái a Nyugatban azt is mutatják, hogy régi hősiessége és tisztasága is szétmorzsolódott az évek folyamán, s hogy őt is betörte az élet. Az Egy ember életének része lehetett abban, hogy Szabó Dezső kezdte fölismerni saját elbeszélő stílusa korszerűtlenné, modorossá válását. Ezt az elavulást egyébként a Szabó Dezső Segítség! című könyvének megjelenése utáni hetekben Kassák is szóvá tette. A pozsonyi Magyar Újságnak adott nyilatkozatában a következőket olvashatjuk: ,,A Máglyák énekelnek című könyvem olyan nyelvezettel és modorban van megírva, amelyet továbbfejleszteni lehetetlen. Ha én továbbra is ilyen módon akartam volna írni, ugyanabba a hibába estem volna, amelybe beleesett Révész Béla és Szabó Dezső. Üres szócséplés, ha tovább így írok."

40 6. Kassák az 1920-as évek végén Szabó Dezső ekkorra már némileg átalakult s az ifjú generáció széles körében ható ideológiai eszmerendszerének cáfolójává vált. A Napok, a mi napjaink című regényében sugallt életprogrammal, annak ábrázolásával, hogy az értelmiségi fiatalok a munkásmozgalomhoz csatlakozva tevékenykedhetnek hasznosan a jövendő érdekében, Szabó Dezső szellemi befolyását is ellensúlyozni akarta. A regény a korabeli polgári fiatalság baloldali érzelmű részének közismert olvasmányává vált. A csehszlovákiai Sarlós mozgalom ekkor még többé-kevésbé Szabó Dezső eszméinek hatása alatt álló tagjai a mű diák hőseiben magukra ismertek. A regény — írta Balogh Edgár — „mindnyájunk előtt feltárta az utat a dolgozók felé, a diákok és munkásifjak szövetségét".

41 A Marika énekelj! című regényben még inkább fölismerhető a Szabó Dezső nézeteivel való vita. Kassák a regény cselédlány hősét elvezeti a városba, és egy középosztálybeli család és egy szervezett munkás színre léptetésével jelzi a magyar társadalom többi részének a parasztság sorsával kapcsolatos magatartását. Marika útja a baloldali munkásmozgalommal való találkozás kivételével kiábrándulások sorozata. Kassák a magyar falu széthulló, meg-