Csaplár Ferenc szerk.: Magam törvénye szerint. Tanulmányok és dokumentumok Kassák Lajos születésének századik évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzsák Közművelődési Kiadó, Budapest, 1987)
Tanulmányok - Csaplár Ferenc: Kassák és Szabó Dezső
félemlítettségtől és magatehetetlenségtől terhes világának, a középosztály közömbösségének és önzésének bemutatásával vitába szállt a parasztmitológia gondolatával, a parasztság és a középosztály összeolvadásáról s a középosztály vezető szerepéről kialakított elképzelésekkel, s a baloldali munkásmozgalomnak mint a parasztságot forradalmasítani, a tudatos harcra fölkészíteni akaró erőnek az ábrázolásával a munkás—paraszt összefogás gondolatát, a földreformért folytatott politikai harc szükségességét hirdette. Az 1929. május 27-én Pozsonyban tartott szerzői estjén a regény néhány részletének fölolvasására azért vállalkozott, hogy a parasztság problémájának megoldását illetően a sarlósoknak utat mutasson. Ugyanezen az esten Peéry Rezső, az annak idején Szabó Dezső ihletésére megindult mozgalom egyik vezetője a Napok, a mi napjaink egyik részletét már mint nemzedékének vallomását olvasta föl. 42 A Szabó Dezső Romániába emigrálásának hírére kirobbant éles sajtóvitában Kassák is véleményt mondott. Már a Bécsi Magyar Újság olvasói fölfigyelhettek arra, hogy a Szabó Dezsőről szóló Kassák gyűlöletének igazi célpontja a fehérterror, az ellenforradalom. Most a Századunkban Szabó Dezső fokozatos magára maradásáról, kétségbeesett elhatározásáról beszélve leszögezte, hogy a történteket kortünetnek, Szabó Dezső sorsát általános emberi sorsnak tartja. Vádiratként ható leltárt készített az ellenforradalmi rendszer gazdasági, társadalmi és kultúrpolitikai bűneiről, közszellemének züllesztő hatásáról. A kurzus sivárságának érzékeltetésére nosztalgiával idézte föl a század első két évtizedének magyar szellemi életét, a haladó és konzervatív tábor közötti csatározásokat, sőt még a konzervatív tábor prominens hangadóit is. Cikkének e politikai tendenciáját erősítette az az objektivitásra törekvő hang, mellyel hőséről írt, s az a szánakozás, mellyel balsorsát kommentálta. A nyilvánosság előtt most szólt először Szabó Dezsővel való korábbi kapcsolatáról, bevallva, sőt az egykori rajongás hevületével idézve föl azt a termékenyítő hatást, melyet Szabó Dezső korai novellái és háborúellenes írásai személyiségére és írói munkásságára tettek. A találkozások során tapasztaltak közül azokat a mozzanatokat színezte ki, melyek Szabó Dezső állhatatlanságát, az egyes politikai csoportosulások közötti ide-oda úszását érzékeltették, s 1919 utáni közszereplését vetítették előre. Cikkének ezeket a részleteit később beépítette az Egy ember élete 1931 végén napvilágot látó újabb köteteibe. A Századunkban megjelent briliáns írásmű végén az olvasó a bukott emberré vált, alamizsnára szoruló Szabó Dezső képével találkozhatott. 43 A mérhetetlenül hiú, vezéri ambícióktól fűtött Szabó Dezső számára az egész sajtóvitából nem a durva támadások, hanem Kassák cikke, a leleplező pálya- és jellemrajz, a nyílt szánakozás lehetett a legkellemetlenebb. A cikk nyomán támadt indulatairól fogalmat adhat az a torzkép, melyet a következő esztendő vége felé rajzolt meg Kassákról az egyébként kitűnő A kötél legendája című elbeszélésében: „Aktivista voltam! futurista voltam! kubista voltam! dadaista voltam! gazember voltam, mert hülye modorosságokkal hazudoztam új művészetet a fiatal lelkekbe — kornyikál egy sápadt, öreg fiú, s a hosszú haj, a fekete ing csak válnak le róla, mint vén utcalányról a hamis hajfonatok." 44 E gúnyrajz néhány vonását egyébként már Kassák cikkének megjelenése után papírra vetette. Az Előőrs 1930. április 14-i számában megjelent Ars poetica című írásában többek között a következőket olvashatjuk: „Az -izmus, az: a lelógó haj, a harisnyátlan szandál, a fekete ing, a leejtetten született agyproletárok ócska, vacak piperéje, hogy kiszakítson az emberi emberek közül, s kis piszkos különfigurává szegényítse az anyádtól beléd csókolt életet."
