Csaplár Ferenc szerk.: Magam törvénye szerint. Tanulmányok és dokumentumok Kassák Lajos születésének századik évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzsák Közművelődési Kiadó, Budapest, 1987)

Tanulmányok - Csaplár Ferenc: Kassák és Szabó Dezső

S néha és mindenkitől messze megnézhette a fehér könyvespolcok mögé állított tegnapjait. A vidéki kocsmagőzt, bürógyilkolást, vörösrekent tirádáit s a Máriák meggyalázását a piacterek primitív kőszobrain. A delírium lilatüzei viliáztak ki a szemein: Humánum! Humánum! A Bécsi Magyar Újságban 1921 tavaszán megjelent kétrészes Szabó Dezső-portréjában még szabadabb folyást engedett érzelmeinek.

36 Megsemmisítő gúnnyal emlékeztetett többek között arra, hogy a proletárdiktatúra idején Szabó Dezső, a forradalmak és forradalmárok későbbi gyalázója buzgóbb kívánt lenni a legbuzgóbb vörösterroristáknál. Ám legalább ennyire fontosnak tartotta regisztrálni, hogy Szabó Dezső a maga lázadó mivoltában szükségszerűen szembekerült az ellenforradalommal, annak immár kompromittálójává vált. E fordulat érzékeltetésére még a következőket is leírhatónak vélte: „hinni merjük, hogy Szabó Dezsővel, a keresztény és nemzeti őrülttel nemsokára találkozni fogunk az emigráció tekergőiben." Föltűnő, hogy Kassák, aki a Csodálatos életet viszonylag bővebben kommentálva tette nevetségessé, mennyire kurtán intézte el Az e/sodort falut. E mögött a fehéren izzó szűkszavúság mögött az az undor és megvetés rejlett, melyet Kassákban a mű szélsőségesen reakciós világképe, demokrácia- és forradalomellenessége s a „zsidó faj imperializmusáról" hangoztatott s ezzel kapcsolatban egy mozzanat erejéig a magyar avantgárd mozgalmat is érintő vád keltett. E szűkszavúsággal, a pörölycsapásként ható tömör kritikával Kassák aggodalmat is leplezni akart. Szorongva kellett tudomásul vennie, hogy Az e/sodort falu odahaza elsöprő közönségsikerré vált, hogy ez a torz, hamis világképet sugalló regény a magyar társadalomban meglévő indulatokat mond ki, s óriási visszhangja, hatása van az ifjúság körében. Kassák 1919-ről írott eposza és Szabó Dezső regénye — Sík Csaba találó megfogalmazásával élve — „a kor két reprezentatív irodalmi ábrázolásaként"

37 a kortárs olvasók közül többek tudatában egymás mellé került. Gró Lajos, az 1920-as évek közepén színre lépő fiatal nemzedék egyik legfelkészültebb szocialista kritikusa a Népszavában például a következőket írta: „A Máglyák énekelnek minden túlzástól és elfogultságtól mentesen napjaink egyik legnagyobb méretű alkotása, amelyhez irodalmi tekintetben és nem a munkásság szempontjaiból talán csak egy van hasonló, és ez Szabó Dezső Az elsodort falu'\a, amely azonban jelentőségében mégsem ér föl hozzá."

38 Elképzelhető, hogy az a Szabó Dezső, aki a Tanácsköztársaság leverését követően még a gyanúját is igyekezett eloszlatni annak, hogy a magyar avantgárd mozgalomhoz valaha is bármi köze lett volna, s aki már 1915-ben is fönntartásait hangoztatta, mily nagy averzióval figyelte Kassák 1920 utáni költői pályáját. Elmarasztaló vélekedését részletesen kifejtette abban a nyilatkozatban, melyet 1927-ben az Egy ember élete első részének megjelenése alkalmával adott a Literatúrának.

39 „Egy hóbortos fiatalembernél vagy egy tehetségelen kalekólánál nem vettem volna tragikusan az effélét — mondta Kassák dadaista, szürrealista ihletésű verseire utalva -, de egy olyan elménél, mely értékeiről olyan elsőrangú bizonyosságot adott, valósággal zavarba hoznak ezek a jelenségek. Mert el se képzelhetem, hogy ő azzal a tehetséggel és ítélőképességgel komo-