Csaplár Ferenc szerk.: Magam törvénye szerint. Tanulmányok és dokumentumok Kassák Lajos születésének századik évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzsák Közművelődési Kiadó, Budapest, 1987)
Tanulmányok - Csaplár Ferenc: Kassák és Szabó Dezső
Szabó Dezső Kassák bemutatkozó, kapcsolatot kereső levelére írt válasza 1913. november 4-én jutott el Budapestre. Az Életsiratás megküldését regisztráló sorai egy kezdődő baráti kapcsolatot ígértek: „Nagyon rokon könyvének elküldésében megéreztem a baráti kézszorítást: nagyon szépen köszönöm. Sok mondanivalóm volna Önhöz, mit így meg nem írhatok, de remélem, hogy legközelebbi pesti utamon találkozni fogunk." Miért nem folytatódott levelezésük? Vagy ha folytatódott, miért nem maradt ennek nyoma? Miért feledkezett meg Kassák később írt önéletrajzában az 1913. október—novemberi levélváltásról? E kérdésekre egyelőre nem tudunk válaszolni. Az azonban bizonyos: figyelemmel kísérték egymás tevékenységét. Annál is inkább, mert a Májusban, majd a Nyugatban mindketten publikáltak. Szabó Dezső 1914 tavaszán rövid ismertetést írt Osvát folyóiratába Kassák drámakötetéről. Az isten báránykái legfőbb értékének írója szociális elkötelezettségét tartotta. A kötet írásai — olvashatjuk e rövid, ám a kritikusi azonosulást és szolidaritásérzést is félreérthetetlenül kifejező könyvismertetésben — „Kassák komoly és becsületes tehetségének új, érdekes tájékozódását jelentik. Fő inspirálója — ez szabja meg szeme irányát is — az a mély megindulás, amit a mindenféle embernyomorúság kelt benne, és ami novellagyűjteményének (Életsiratás) is az alaphangja. Úgy látszik, az új generáció az irodalmat megint egy felelősségteljes elhivatásnak érzi az élet fennebb ölelésére. Ennek az új érdeklődésnek Kassák Lajos egy szép, komoly ígérete." 19 Kassák számára több szempontból is sokat jelentett ez a Nyugatban megjelent írás. Azt a személyes mondanivalót, üzenetet olvashatta el benne, amire Szabó Dezső az ÉletsiratásX megköszönő levélben csak célzott, ám akkor a közeli személyes találkozásban bízva nem akart megírni. Különösen az lelkesíthette, hogy Szabó Dezső az ország első irodalmi folyóiratában az új generáció hivatott képviselőjének nevezte őt. 3. A világháború esztendeiben mindketten kezdettől fogva az imperialista célokért folytatott öldöklés következetes ellenfelei voltak. Szabó Dezső háborúellenessége azonban a szocialista Kassák számára elfogadhatatlan elemeket is tartalmazott: a faji eszme hirdetését és antiszemitizmust. Kassák, aki egyébként szinte élete végéig mit sem tudott Szabó Dezső „székesfehérvári" jobboldali időszakáról, a militarista propaganda harsogása közepette kortársának azokra a megnyilatkozásaira volt fogékonyabb, melyek egybeestek saját érzelmeivel, gondolataival. Az individualizmus csődje című írásban például a következőket olvashatta: „Hiszem, hogy a világháború csak bevezető Európa államaiban talán ádázabb és komolyabb belső harcokhoz. Bár e harcoknak eredménye egy új, erős, termékeny ember-egység lenne, és lenne egy nagy halottja: a legfértelmesebb történelmi hulla, a szabadverseny-demokrácia!" 20 Kassák az Egy ember életében e korra visszapillantva Szabó Dezső háborúellenes kiállását együtt említi Adyéval. Az egyik Nyugatban megjelent Ady-cikk kapcsán a következőket írja: „Ady jegyzetéből alig lehet kivenni, hogy mit akar mondani, de ez a dadogása, ez a bizonytalansága is érték az általános mellkiduzzasztások és gátlás nélküli ordítozások közepette. És mellette Szabó Dezső fájdalmas fölhördülései. Ők szenvednek, és érzem, hogy rajtuk keresztül végre is bátran és nekiszántan el kellene indulnunk valamo , M »»21 merre.
