Csaplár Ferenc szerk.: Magam törvénye szerint. Tanulmányok és dokumentumok Kassák Lajos születésének századik évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzsák Közművelődési Kiadó, Budapest, 1987)
Tanulmányok - Ferenczi László: Kassák és Cendrars
A Hamac alkalmi vitavers. Apollinaire Előrehalad, elkésik, megáll néha. Európai Nyugati utazó Miért nem kísérsz el Amerikába? Sírtam, amikor partra szálltam New Yorkban. Két nagy Európán kívüli mű, a Húsvét New Yorkban és A transzszibériai expressz szerzője túlságosan is európainak, azaz korlátoltnak nevezi Apollinaire-t. A vers egyébként félreértésre adhat alkalmat. A „Miért nem kísérsz el Amerikába? / Sírtam, amikor partra szálltam / New Yorkban" felületes olvasása megengedi azt a benyomást, hogy Cendrars és Apollinaire ismerték már egymást az előbbi New York-i útja előtt. Holott csak jóval később ismerkedtek meg. A New Yorkból visszatérő Cendrars ugyan elküldi Appollinaire-nek, akit tekintélynek tart, a Húsvét New Yorkban kéziratát, de a költő nem válaszolt, és valószínűleg nem is olvasta el a szöveget. Személyesen csak az után találkoztak, hogy a Húsvét New Yorkban Emile Szittya, azaza Szittya Emil segítségével megjelent, és Cendrars egy magántársaságban Apollinaire jelenlétében fölolvasta azt. Az Hamac sejteti, hogy Apollinaire a Húsvét New Yorkban következtében szűnt meg Franciaország első költője lenni. Amikor 1961-ben Cendrars meghalt, a francia kritikusok óvtak Cendrars túlértékelésétől. Igy a nekrológot író Kassák azon a kevesek egyike volt, akik Cendrarst-t „a költészet új törvényfogalmazójának" tartották. De ha Kassák ennyire becsülte Cendrars-t, akkor a nekrológ és a bevezető esszé kivételével miért nem írta le sohasem érdemben a nevét? Az izmusok történetének a bécsi Mával foglalkozó fejezetében ugyan futólag megemlíti őt egy felsorolásban mint a lap egyik munkatársát, de jelentőségét sem ott, sem a főbb izmusokat áttekintő fejezetekben nem méltatja. Kassák különböző emlékezéseiben, tanulmányaiban, interjúiban rendre asszociál Apollinaire-re, sőt T. S. Eliotra is, ám Cendrars-ra sohasem. Lehet, hogy Cendrars csupán egyike lett volna számára a sok tucat külföldi kortárs írónak, akiket folyóirataiban rendre közölt, noha néger antológiájának magyar változatából és a Mában közölt versfordításokból Simon Jolán is szavalt, és Dénes Zsófia fontosnak tartja megemlíteni Kassák korai érdeklődését a néger költészet iránt. 6 Lehet, hogy Cendrars nagyságát csupán az 1960-as évek elején ismerte föl? Vagy Cendrars annyira ismeretlen lett volna Magyarországon, hogy felesleges lett volna rá minden hivatkozás? Vagy lehettek olyan évek, amikor Kassák maga is eltávolodott volna tőle? Mindenképpen érdekes 1934-ben Dos Passosról írt cikkének néhány sora: „Formakísérlete, ha mégolyan újszerűnek is látszik, objektív megállapítással ma már nemcsak hogy nem időszerű, hanem erősen károkat okozó is. Idejét múlta, mert hiszen a francia szimultanista iskola (1912-1922) elég lendülettel és elég hangosan kultiválta, s az akkor fiatal generáció világszerte magáévá tette eredményeit. Káros azért, mert Dos Passos nemhogy megtisztítani iparkodna ezt az irányzatot elburjánzott kinövéseitől, hanem még újabb idegen elemeket kever hozzá. Annak idején Guillaume Apollinaire és köre is egyidejűségre, a valóság szintézisére töre-
