Csaplár Ferenc szerk.: Magam törvénye szerint. Tanulmányok és dokumentumok Kassák Lajos születésének századik évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzsák Közművelődési Kiadó, Budapest, 1987)
Dokumentumok - A Ma és a Tanácsköztársaság. Közli: Cs. F.
Mi nem kérünk, nem is követelünk. Tisztában vagyunk azzal, és ezt egész múltunkkal beigazoltnak látjuk, hogy a forradalomban csak kötelességek vannak.Viszont jogunk van ahhoz, hogy ezt a kötelességünket mi is — akik semmivel sem hisszük jelentéktelenebb forradalmasító erőnek magunkat, mint bárki, már az Emberré váltás forradalmában — elvégezhessük. Tudjuk, hogy a Magyarorsz. K. P. ma a forradalomhoz szükséges eszközök egyedüli birtokosa. Jogos birtokosa pedig azért, mert a mai társadalomtól elkobzott, vagy az orosz proletár társadalomtól a mai társadalom forradalmasítására a kommunista gazdasági közösség felépítésére kapott eszközöket valóban az új gazdasági és kulturális közösség megteremtésének előmunkálataira használja vagy akarja felhasználni. A Magyarorsz. K. P. tehát akkor, amikor egyedüli birtokosa a forradalomhoz szükséges eszközöknek, elsősorban a forradalomért magáért válik felelőssé, másodsorban pedig kezében tartja az összes forradalmi erőket, tehát azokat is, akik ugyan egyazon célokért, de munkájuk természeténél fogva a párton kívül dolgoznak. A Ma köré csoportosult aktivisták forradalmároknak, munkásságukat minden felelőtlen vagy tudatlan „megállapítással" szemben a forradalmat közvetlenül támogatónak és az elérkezett forradalomban az új kultúra, tehát az új ember minden gazdasági ténykedésén kívül álló életformája meghatározóinak vallják magukat. És itt sajnos rá kell mutatni 90%-os kihagyással néhány bizonyítékra! Az aktivisták 1915 szeptemberében akkor még A Tett köré csoportosultan indították meg a mozgalmukat, amely kifejezetten antimilitarista és szélső szocialista volt. Amikor a munkásság „vezérei" és az úgynevezett entelletuellek a háború nacionalista narkózisába őrjöngtek vagy korrumpálódtak, mi sorozatos cikkekben támadtuk az áruló szociáldemokráciát. Szedőinket bevonultatták, lapunkat elkobozták. Két hónapra megindítottuk ugyanavval a programmal a Mát. 1918. november 2-án, amikor némely „forradalmárok" azzal rémítgették önmagukat, hogy ezért börtön vagy akasztófa jár, mi adtuk ki a Magyarországon az első kiáltványt a kommunista tanácsköztársaságért egy különszám formájában. A mi munkatársainkat pofozták legelőször véresre „a bolsevizmusért" a rendőrség telephonfülkéjibe, azért mert Lenin halálfejével rémítgettük a szociáldemokratákat és a megrémült burzsuáziát. A mi mozgalmunkból került ki egy jó része az első forradalmároknak. Csoportunk ellen a forradalom letörése után mint az egyik legradikálisabb csoport ellen lépett föl a fehérterror. Valamennyiünket üldözőbe vettek, és akik nem tudtak közülünk elmenekülni, azok mindmáig az internált táborokban vagy a börtönökben sínylődnek. Szerkesztőségünket és képkiállításunkat szétrombolták, könyv, papír és egyéb nyers készleteinket elkobozták, de mindez nálunk mint forradalmároknál legcsekélyebb elvi eltolódást sem vont maga után, sőt csoportunk tagjai még az előbbinél is intenzívebben dolgoznak az új forradalom előkészítésén. így megemlítjük itt Mácza Jánost Kassán, Kudlák Lajost Losonczon, Reiter Róbertet Temesváron, Mihályi Ödönt Prágában, Pór Nándort Berlinben, akik a szélső bal szárnyon vesznek részt a mozgalomban. Vagy azokat említsük, akik itt vannak, és a maguk helyén legtisztább és legintranzingensebb agitátorai voltak a forradalomnak? Kassák Lajos, Uitz Béla, Újvári Erzsi,