Csaplár Ferenc szerk.: Magam törvénye szerint. Tanulmányok és dokumentumok Kassák Lajos születésének századik évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzsák Közművelődési Kiadó, Budapest, 1987)

Dokumentumok - A Ma és a Tanácsköztársaság. Közli: Cs. F.

Barta Sándor, Bortnyik Sándor - ezeknek a működése és mostani etikai és elvi álláspontjukat az hisszük, ismerik Önök. Vagy az aktivista ifjúmunkásokat említsük, akik otthon legjobb katonái a mozgalomnak? Vagy bizonyítsuk ezt az itteni és hazai tényekkel, amíg lehetőségünk volt, szemináriumokat tartottunk, amelyek az összes szemináriumok között a leglátogatottabbak voltak? És ez úton is bebizonyosodott, hogy az új kultúrának köze van a gazdasági forradalom siettetéséhez, és hogy az a forradalom tartósságának, milyenségének föltétlen meghatározója. 5 év óta bizonyítjuk ezt papíron és szóval. Hogy eredménnyel: arra nézve a legkompetensebb helyen vannak bizonyítékainké börtönökben, táborokban és az aktivistaságukért kicsapott egész sereg diák és megvert ifjúmunkások. Mi az új kultúrát a forradalomban legalábbis olyan biztosítékának tartjuk, mint anélkül, hogy ennek szükségszerűségét tagadnók és tagadtuk volna — a terrorkülönítményeket. Mi Kaposváron és másutt a diktatúra alatt fényesen rácáfoltunk arra az ellenünk szívesen felhozott ellenvetésre, hogy a tömegek nem értenek meg bennünket. Kaposváron, Göndör szülővárosában egy heteken át sajtóval és egyébként ellenünk heccelt 1200 főnyi tömeget az ellenforradalmi tüntetésből az ellenkező végletbe vittünk át. És ez történt ugyancsak a diktatúra idején a színházakban, hogy a 90%-ban proletár közönség, amelyhez nekünk, forradalmároknak csak erőszakkal és csak legutoljára, Molnár Ferenc, Babits Mihály és Kosztolányi Dezső után lehetett eljutnunk, „váratlanul" óriási lelkesedéssel és megértéssel fogadta a 20 éves aktivistákat. És ez történt a Zeneakadémián május 2-án 14000 főnyi tiszta munkástömeg előtt. Azonban, mint már jeleztük, bennünket a diktatúra közepén (taktikából vagy nem taktikából) egyszerűen megfojtottak. Minekünk akkor félre kellett állnunk az egész korrupt, villámgyorsan vörössé, azóta persze fehérré vedlett író és újságíró „társaink" hangos üdvrivalgásai közt. Rendben van. Mi a forradalomért verekszünk. De mégis. Az emigráció idejét most fokozottabban arra akarjuk felhasználni, hogy céljainkról itt lévő elvtársakat felvilágosítsuk és ezzel megelőzzük azt az egészségtelen és érthetetlen jelenséget, amely a diktatúrában mozgalmunkat éppen nem várt helyről kísérte, és a maga módján meg is fojtotta. Mi ugyan legalábbis elkerülendőnek, ha egyenesen nem veszedelmesnek látjuk azt, ha a forradalmi mozgalom egysége megbomlanék. Mi is a proletariátus fegyveres erőszakában látjuk az egyetlen lehetőséget a proletárdiktatúra mint az új gazdasági és kulturális közösségbe való átmenet megteremtéséhez. És nem akarjuk, hogy ez az átmenet korrupt kaméleonok jóvoltából éppen bennünket öljön meg legelőször, csak azért, mert sohasem állott elegendő eszköz rendelkezésünkre, hogy magunkat megfelelően ismertessük. Engedtessék meg nekünk, hogy amíg a forradalmárok egy része a gazdasági megoldás igazságosságával és egyedül praktikusságával küzd a forradalomért, addig mi az új kultúráról való elgondolásaink hitté szuggerálásával mint az igényesebbé tehetés egyedüli biztosítékával küzdhessünk a forradalom elmélyítéséért és teljesebbé válásáért.