Csaplár Ferenc szerk.: Magam törvénye szerint. Tanulmányok és dokumentumok Kassák Lajos születésének századik évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzsák Közművelődési Kiadó, Budapest, 1987)

Tanulmányok - Szabolcsi Miklós: Az átértékelt átértékelés (Kassák Lajos 1934-ben)

megkülönböztetése. Az előbbit tartja követendőnek, ám újra határozottan elveti a tendenc-irodalmat mint a művészi minőségre káros gyakorlatot. Ezért is helyesli az 1932-es szovjet párthatározatot az oroszországi proletkultszervezetek feloszlatásáról. Kijelenti: „a szocialista író eddig még be nem váltott feladata, hogy magán keresztül megmutassa osztálya friss erőit, érzéseinek mélységét, ideáljainak tisztaságát, teremtőképességének magasabb minőségét."

12 A V. rész visszatér a politikai elemzéshez. Kassák ismét kijelenti: nem hisz a fasizmus gyors összeomlásában: „Hitlerek háta mögött nemcsak zavaros teóriák és gazdasági pangás, hanem komoly, reális erők is állnak."

13 Kassák nem osztja azok nézetét, akik szerint Hitler kényszerűen háborúba fogja sodorni az országot. A fasizmus szervezetei szerinte is a „monopolkapitalizmus ideológiai kifejeződései, militarisztikus szellemű védő és hatalmi szervek".

14 „Érdekes ellentmondása a fasiszta ideológiának és gyakorlatnak — folytatja később —, hogy ugyanakkor, mikor a nemzeti újjáébredést hirdeti, külpolitikájában félreérthetetlenül a többi nemzetekkel való békés összeférés lehetőségeit készíti elő."

15 Kassák úgy tartja, hogy itt a tőke nemzetközi koncentrációjáról van szó, és ezért, mivel a fasizmus a magas fegyveres alakulatait a magántulajdon védelmére hozta létre, „nem az országhatárokon túlra, hanem az elégedetlenkedő munkásfront felé fordul fegyverével".

16 Ismét visszatér a kérdés: mi a teendő? Kassák itt, előlegezve a munkásmozgalom fordulatát, a demokratikus követelések mellett érvel: „Könnyű bizonyítanunk, hogy a mai körülmények között a fasiszta diktatúrával szemben a proletariátus diktatúrájának jelszavát hirdetni annyit jelentene, mint olajat önteni a tűzre, amit az ellenségünk rakott alánk. Ezzel a módszerrel nincs kiút a számunkra. Csakis a demokrácia nevében érhetjük el a gyülekezéshez és szervezkedéshez való jogunkat, ami pedig előfeltétele a mozgalom újbóli erős, egészséges megindulásának."

17 A cikksorozat VI. része az osztrák felkelés vérbe fojtása után íródott. Kassák szerint ugyanazok a hibák voltak a vereség okozói, mint Németországban, itt azonban elsősorban a politikai reformizmus gyakorlata. „Az osztrák munkásság hősei — írja — éppen úgy nem forradalomban estek el, mint azok a német társaik, akiket az SA-legények egyenként lemészároltak. A különbség csak annyi, hogy a német munkással menekülése közben végeztek, míg az osztrák proletariátus egy része önfeláldozó bátorsággal állt a biztos halál elé. Cselekedetük jelentőségét nem akarom lebecsülni, hiszen páratlan alakjaivá lettek a modern munkásmozgalom történetének, de dicsőségükben mégsem a forradalom, hanem az etika síkján jelennek meg előttünk. Mintha tulajdon életük feláldozásával az eszme reputációját akarták volna helyreállítani, amelynek döntő jelentőségét a vezetők sohasem tartották magukra nézve szigorúan kötelezőnek."

18 Ausztriában — folytatódik Kassák gondolatmenete — a szociáldemokrata párt balszárhya játszotta ugyanazt a szerepet, mint az NKP, s vált akaratán kívül a tragédia egyik okozójává. A VI. rész befejező megállapítása: a gyökeresen megváltozott helyzetben a munkásmozgalomnak új szervezeti formákra és új módszerekre van szüksége, s ezek az új szervezeti formák és módszerek meg is fognak születni. A VII. rész a korszerű mozgalmi magatartás lehetőségein meditál. A szólamok hangoztatása ellen kell fellépni, új alapokat szükséges lerakni, az adottságok felmérésére