Csaplár Ferenc szerk.: Magam törvénye szerint. Tanulmányok és dokumentumok Kassák Lajos születésének századik évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzsák Közművelődési Kiadó, Budapest, 1987)

Tanulmányok - Szabolcsi Miklós: Az átértékelt átértékelés (Kassák Lajos 1934-ben)

Gazdasági helyzetünk határozza meg osztályhelyzetünket, kulturális nívónk szabja meg tudatunkat, szellemi és fizikai igényeinket, a politikai mozgalom a hatalom meghódításáért vagy megtartásáért folytatott harc közvetlen formája, s ennek a harcnak alátámasztója: gazdasági szervezeteink erőssége és kultúrtudatunk fejlettsége."

8 Természetes: részletesen, szenvedélyesen, érdekeltséggel foglalkozik Kassák a kulturális munka kérdéseivel: „Mit tett a két munkáspárt a tömegek kultúrnívójának az emelése érdekében? Az SDP ez irányú tevékenységéről megint nem kell túl sokat beszélnünk. Amilyen komolyan vette a politikában és a gazdaságban a polgári demokrácia követelményeit, ugyanolyan komolyan vette a polgári kultúra irodalmi és művészeti ideáljait is. Hangsúlyozottabban alig szólott a kultúra osztályjellegéről, túlértékelte a polgári eredményeket, és az egész területen megpróbált hozzájuk alkalmazkodni. Másképp szónokolt a KPD kultúrirányzata. Ezen a területen is így hangzott a jelszó: mindent alárendelni a politikai mozgalomnak. Így születtek meg a proletkultok, amelyek tagadják a művészet és irodalom szükségszerűségét a munkásság életében, és megelégedtek a gyatra dilettantizmussal. A nyomorszentimentalizmust, a recsegő álpátoszt, a vezércikkfrázisok versbe szedését és a fölpuffasztott izmú munkásfigurák vagy a szegény ember hullafoltos bőrének a vászonra pingálását forradalmi cselekedetnek minősítették. Alacsonyrendű mesterkedés, szinte megvetendő rászedése ez a ploretáriátusnak, annak a jóhiszemű, eleddig minden kultúrélvezettől elütött tömegnek, amely bizalommal fordul minden olyan jelenség felé, ahonnan az új fényforrás áttörését sejti."

9 Kassák ezzel kapcsolatban éles támadást intéz az általa proletkultosnak tartott jelenségek, az agitáló művészet és színház ellen: „Ahogyan a bajba került kispolgárok a politikai fronton hangoskodtak, ugyanígy a kultúrfronton a deklasszált polgári bohémek játszották a hangadó szerepet. Proletkultokat létesítettek, s ezek a dilettáns csoportok »orosz mintara« dolgoztak. Gyatrán megírt jeleneteket vittek a színpadra, gyatra rendezésben és még gyatrább előadásban. A sikert politikai frázisokkal, patetikus szólamokkal és az ellenfél lekicsinylésével csiholták ki a közönségükből. Pszichikai adottságoknál fogva ez a siker nem is maradt el. Igaz, hogy a primitív közönség is megérezte azt, hogy most valami jámbor együgyűség történik előtte a »szinpadon«, s aztán, ha valami »szepet«, izgalmasat akart látni, elment a polgári színházak operettjeihez és a mozik gőzébe polgári filmet nézni."

10 „De a proletkultok — folytatja Kassák — nemcsak a »szinpadon«, hanem a kiállításokon és könyveikben is ezt a romboló munkát végezték. » Lelkesíteni! Lelkesíteni !« ez a jelszó. És ez a jelszó nagyon hasonló valamely bigott vallásfelekezet szólamaihoz. És hogyan lelkesedjen az ember attól, amiben nincs meg a lelkesítő erő? Ki tud nevetni a rosszul elmondott viccen? A művészi produktumnak az élményszerűség adja meg az életízét. Ezeknek a művészeknek pedig nincsenek élményeik, tehát az olvasóból sem válthatják ki az élmény érzetét."

11 Pedig - fűzi hozzá a fentiekhez Kassák — a „kultúrvonal" célja az embernevelés lehet, a „szociális érzés" és a „felelősségtudat" kialakítása. A IV. rész elején folytatódik a hosszú kitérő a kultúrmunkáról, a kultúráról. Kassák eljut addig a gondolatig, hogy a munkásmozgalom számára is a minél tökéletesebb mű a fontos. Az írót — hirdeti - nem politikai aktivitása, hanem szociális attitűdje határozza meg. Ismét visszatér fejtegetéseiben a szociális és antiszociális írói, alkotói magatartás