Csaplár Ferenc szerk.: Magam törvénye szerint. Tanulmányok és dokumentumok Kassák Lajos születésének századik évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzsák Közművelődési Kiadó, Budapest, 1987)

Tanulmányok - Szabolcsi Miklós: Az átértékelt átértékelés (Kassák Lajos 1934-ben)

A tragikus fordulat akkor vette kezdetét, mikor a munkásmozgalom kettészakadt. Ettől a pillanattól kezdve a forradalom stratégiai vonala is kettészakadt, s a kettészakadt vonal, mint két mérges kígyó, egymásnak esett, teljesen megfeledkezvén a másik oldalról, a birtokon belül maradt, tudatosan szervezkedő reakcióról. Nem az a baj, hogy a szociáldemokrata párt kettészakadt, ennek a proletárosztályon belül lévő gazdasági és szellemi rétegződés miatt be kellett következnie, s valljuk be, a magunk részéről egyszer és mindenkorra megvalósíthatatlannak tartjuk a két párt egyesülésének szép álmát. A proletariátus osztályán belül éppen úgy megvannak az ellentétek, a különféle súrlódási felületek, mint ahogyan a polgári osztályon belül megvannak. De amíg a polgári osztályon belüli ellentétek harca nem egymás ellen, hanem ha másképp nem megy, egymás ellenére is a profit megszerzéséért folyik, addig a proletárosztályon belüli ellentétek teljes erővel és elvaduitsággal egymás ellen éleződtek ki. Mindkettő marxista pártnak vallotta magát, s ahogyan szétszakították a szervezeti egységet, ugyanúgy a marxi ideológiát is kettészakították. Éveken át az egyik csak az evolúció, a másik csak a revolució elméletét hangsúlyozta ki. [. . .] A két párt egymás elleni harcának lendülete az egyiket elszántan jobbra, a másikat elszántan balra tolta. Elvakultságukban az eszközt célnak látták. A szociáldemokraták a demokráciára, a kommunisták a diktatúrára esküdtek, ahelyett hogy a kettőt egymás szükséges kiegészítőjének fogták volna föl a cél érdekében. A pártok gócpontjában a megsértődöttség és féltékenység jellemezte ezt a harcot, s az átgondolatlanul kiadott jelszavak összezavarták a proletariátus tisztánlátását."

4 Ekképp következett el a munkásmozgalom mélypontja. Kassák a jövőt így idézi fel: „az ellenforradalmi Románia után Németország, utána Ausztria következik, és Rómában Mussolini védnöksége alatt már dolgoznak a négy nagyhatalom szövetséges összeépítésén. Születendőben van és világra fog jönni az olasz, német, angol és francia kormány fasiszta blokkja."

5 A cikksorozat III. része föllép a megalapozatlan optimizmus ellen. A munkásmozgalom válságának továbbterjedéséről szól, és megismétli: „A reakciós hullám továbbvonul, és elborítja Európa testét."

6 És ezért — jelenti ki Kassák — az európai munkáspártokat terheli a felelősség: „Harcot »vezettek« anélkül, hogy számoltak volna államuk technikai fejlettségével, vagyoni elosztódásával, kulturális nívójával és hatalmi rétegződésével. Nem tudtak gyökeret ereszteni, mert hiszen nem is vették figyelembe a talajt, amiben meg kellett volna kapaszkodniuk. Hangbőséggel nem pótolható a tudatosan alakító cselekedet. S hogy ők nem cselekedtek, hanem parlamentesdit játszottak, most cselekednek ellenfeleik, a parlament félredobásával és a gondolkodó emberiség rémületére."

7 A kiutat, a teendőt Kassák Lajos így fogalmazza meg: „Alapvető feladat: a szocialista mozgalomnak politikai mozgalomból társadalmi mozgalommá való átalakítása. [. . .] A mai munkásmozgalom elpolitizálódását kóros tünetnek tartom. A politikai front mellett nem kisebb és nem is másodrendű tényező a gazdasági és kulturális front. Ha sorrendet állítunk fel, akkor mozgalmi jelentőségük szerint a három alaptényező fontosságát így gondolhatjuk el: 1. Gazdasági mozgalom. 2. Kultúrmozgalom. 3. Politikai mozgalom.