Csaplár Ferenc szerk.: Magam törvénye szerint. Tanulmányok és dokumentumok Kassák Lajos születésének századik évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzsák Közművelődési Kiadó, Budapest, 1987)

Tanulmányok - Szabolcsi Miklós: Az átértékelt átértékelés (Kassák Lajos 1934-ben)

SZABOLCSI MIKLÓS Az átértékelt átértékelés (Kassák Lajos 1934-ben) 1. Ma már úgy látjuk, hogy az európai baloldali értelmiség igazi nagy megrendülése — kétségbeesése és új utakra indulása - 1934-re tehető. Amikor Hitler 1933 elején uralomra jutott, még sokan úgy vélték, hogy a szörnyűség megtörtént, de a szélsőjobboldal csak ideiglenesen győzött — a folyamat még talán visszafordítható. 1934-ben, a Röhm elleni puccs és különösen az osztrák felkelés leverése után már kétségtelenné lett: győzött a jobboldali túlerő, a vér és erőszak uralma következik, a baloldal kiirtása, és feltartóztathatatlanul közeledik az új világháború. Megkezdődött a számvetés, a felmérés, az újragondolás. Kassák Lajos Napjaink átértékelése című füzete 1934 végén jelent meg a Munka kiadásában. Egyes részei cikksorozat formájában 1933 áprilisától 1934 októberéig láttak napvilágot a folyóiratban, mintegy követve az eseményeket.

1 Bizonyos belső ellentmondások, az események indokolta kiigazítások ellenére egységes műnek tekinthető. A Kassákról szóló irodalom tett eddig is említést róla, de részletes értékelésére még nem került sor. Mivel megjelenése óta nem adták ki újra, aránylag részletesebben ismertetem. A cikksorozat általános filozófiai bevezetéssel indul. Az ént és kollektívumot, az „individualista" és a „kollektivista", a lázadó és a forradalmár embertípust állítja szembe. Az egyik képviselőjéül Nietzschét, Stirnert, a másikénak Marxot, Lenint, a forradalmárt említi. (Kassák gondolatrendszere ezen a ponton emlékeztet Veres Péterére.) A II. részben Kassák kiindulópontja: „1924-ben kezdődött és 1933-ban ért tetőfokára a modern munkásmozgalomnak az a tragikus szakasza, amelyben a szociáldemokrata párt megkorrigálhatatlanul elkispolgáriasodott a folytonos opportunizmusban, a kommunista párt pedig összezavartan és felkészületlenül összeroppant a reakció szervezett támadásával szemben."

2 Kassák a kommunistákat különösen élesen bírálja: éretlen politikát, „puccsista blanquizmust" és parlamenti behódolást vet szemükre. Ezt követően emlékeztet rá: „évek óta ellene voltunk a két munkáspárt oktalan politikájának."

3 1933 tanulságait egy egész hosszú időszak elemzéséből bontja ki, az első világháború utáni forradalmi hullám elcsitultának okait kutatva. Ezzel kapcsolatban a következőket írja: „S a proletariátus, amely kezében fegyverrel tódult haza a frontról, lázadozva izzott a körülvevő káoszban, de föllobbant indulatait nem tudta forradalmi öntudattá fokozni.