Csaplár Ferenc szerk.: Magam törvénye szerint. Tanulmányok és dokumentumok Kassák Lajos születésének századik évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzsák Közművelődési Kiadó, Budapest, 1987)
Tanulmányok - Tasi József: Kassák és Móricz Zsigmond
híradással találkozunk Erdei Ferenc felvidéki naplójában. Az emberek is mások, bár Kassák lelkesedése itt mintha túlzóan általánosítana: ,Jól táplált, arányos formájú és sudár termetű valamennyi. Ha végigmegyek az utcán, a kapuban látok itt-ott tizenhat-tizenhét éves lányt, szinte kecsesen kiformált termet, illedelmesen szerény, és kulturáltság sugárzik a tekintetéből. Megállapítom, hogy ezekre már az ellenségük se mondhatná rá, hogy buta parasztok, a világ dolgai felől nagyjából tájékozódott földművelő népség, akik nem rabszolgái a földnek, hanem művelői, ősi szokásból és praktikusan átgondolt céllal." Olvassuk tovább: „Újság kevés jár a faluba, de elég gyakori az a ház, amelynek kitárt nagy ablakain át széthangzik a rádió szava, magyarul, németül, szlovákul és más nyelveken is, s az ember elcsodálkozik fölötte, hogy itt, majdnem az isten háta mögött, az egész világ érverését hallani. Ezek az emberek összeköttetésben vannak az emberiséggel, figyelemmel hallgatják a távoli üzeneteket, és egymás között úgy beszélik meg országok sorsát, háborúk eshetőségeit, mint ahogyan valamikor a fonókban a boszorkánymeséket mesélték el egymásnak." Kassák ezután rátér — Móricz Zsigmond dicséretére: „Itt élek közöttük, de kissé távol az ő életük sodrától, oldalt kint a parton, életüket nem élem a maga teljességében, de mindazt, amit tesznek-vesznek, ami jó és rossz történik körülöttük, eléggé közelről és eléggé közvetlenül figyelem. S mennyire sajnálom, hogy ilyen gyámoltalan vagyok írásaimban, és nem vetekedhetem jó barátommal, Móricz Zsigmonddal, akiben a látott és hallott élet pillanat alatt irodalommá változik át, s egy sornyi jegyzetből a hajnali órákban megszületik a mű, amely irodalmi alkotás és társadalmi dokumentum is egyben." Kassák a továbbiakban — tán hogy megmutassa, ő is képes „a hallott élet" irodalommá formálására — egész legendát költ Móricz tíz évvel korábbi sellyei látogatásáról. Ezt a szerkesztő csillag alatt úgy kommentálja: „Amit az író képzelőereje átélt, az történelem. Én azonban még nem voltam Vágsellyén. — M. Zs." Szakítsuk félbe Kassák riportjának olvasását. Sellyei József 1940. szeptember 3-i levelében megmagyarázza a téves információt: Kedves Zsiga Bátyám, Kassák nem tőlem, hanem dicsekvő Édesanyámtól szerezte értesülését. Anyám úgy akarta neki tudtára adni, hogy nem ő az első Nagyember, aki fiával jóban van: elsorolta néki az írókat, akik már megnéztek hétköznapjaimban. Két ember nevét összekeverte Anyám: Barta Lajost Móricz Zsigmonddal. A dolgot én akkor láttam, amikor Kassák már megírta szép írását. Nos, én nem javítottam ki hibás értesülését: 1. olyan plasztikus képet festett (!) Zsiga bátyámról, hogy azt nem akartam leradírozni; 2. Kassák napilapba szánta az írást, ahol én — gyarló ember vagyok — mért ne engedtem volna meg Zsiga bátyámmal való reklamírozásomat. De lám, fátum: éppen Zsiga bátyám folyóiratában jön az írás, a megfestett író cáfolatával. Bocsásson meg nékem Zsiga bátyám, ha kellemetlen érzést fakasztott benne ez a dolog. Szánom és bánom. Nagy szeretettel: Sellyei Jóska 105 A riport folytatásában Kassák valósággal ódai hangol szól informátoráról, fiatal barátja édesanyjáról, aki — karján unokáival — a termékenység szobrát példázza: „így
