Csaplár Ferenc szerk.: Magam törvénye szerint. Tanulmányok és dokumentumok Kassák Lajos születésének századik évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzsák Közművelődési Kiadó, Budapest, 1987)

Tanulmányok - Tasi József: Kassák és Móricz Zsigmond

Az elbeszélés hangulatát említettük nemrég. Kassák ekkoriban párhuzamot vont Móricz és Szomory között: ,,ha Móricz realista, úgy Szomory atmoszferikus író."

72 1940-ben a Kelet Népében ugyanezt állapítja meg akkori írói példaképéről, Márai Sándorról: ,,A modern magyar irodalomban talán ő az egyetlen, akit jobb szó híján atmoszferikus írónak nevezhetnénk." Kassák nagy empátiával szól Maráiról Vendégjáték Bolzanóban című regénye kapcsán. A téma, Casanova életének egy epizódja alkalmat ad Maráinak, hogy a szerelemről valljon (Kassák szerint erotikamentesen) — a bírálónak pedig, hogy sajátos olvasatát adja a Márai-jelenségnek.

73 „Gondolom — írja —, némely emberi vonatkozásokban bármily távol is van tőlem ez az író, a mesterség határain belül nagyon is közelállónak érzem magamhoz, s nem jelent semmit, hogy más hangon szól, más fogásokkal él, és látszólag más eredményre jut, mint én. Hangszerelése, fogásai és eredményei különös emberi életformát mutatnak, tekintete tragikusan mélyreható, nyugtalansága nyugtalanító erejű, s az a szétömlő líra, amely műveinek állandó félhomályát és fanyar ízeit adja, mondhatnám, démonikus örvény léssel vonja hatáskörébe az olvasót." Móriczra nem hatott így Márai stílusa. Sőt! 1940. augusztus 3-án Németh László előtt valósággal mentegetődzik: „Márai? A dolog úgy van, hogy én nem ismerem. Én csak egy könyvét olvastam, s az nagyon tetszett: abban egy hentes nagybátyját rajzolja meg, s ez igen jóízű volt, valami önéletrajzi kotyogás. De különben sose tudtam olvasni, mert szóbősége túlhalad mindent. Igen, de jött Kassák, aki annyira komolyan vette, hogy még nem is láttam, hogy valaki előtt ennyire leborult volna. Azt mondtam, ez komoly. Vesztemre találkoztam Maráival, először, a székelyek sátrában, s mint gyöngéd ember mondtam neki, hogy Kassák éppen akkor milyet írt róla. Most már nem tehettem félre a cikket, ellenben jól jött, hogy Pogány Ö. Gábor magától megírt egy ellenkritikát. No mikor adjam ki: inkább csak ezt szerettem volna. Hát istenem, augusztus van. Inkább most, mint i /»74 ősszel. A levélrészlethez két megjegyzés kívánkozik. Az első: Móricz az 1940. június 3—5. között rendezett könyvnapon — a Kelet Népe híradása szerint — „sorra járta a sátrakat, s dedikált[aj a Magvetőt",

15 A székelyek sátrában ismerkedett meg Maráival, és ekkor vagy a következő napok egyikén ajándékozta meg őt antológiájával, melyet Márai 1940. június 10-én írásban köszönt meg.

7í> Valamelyest tehát Móricz is becsülte Márait. A második: az ellenkritika írója még Márai atmoszféra-teremtő képességét is tagadja.

77 A Márai-tanulmányt időben megelőzi, de írásunk menetébe itt illeszkedik Kassák Lajos kritikája Szabó Lőrincről.

78 Az alkalom most is egy új, méghozzá gyűjteményes kötet: Szabó Lőrinc 1939-ben kiadott, két évtized költői termésének színe-javát begyűjtő Válogatott versei. Kassák első jelzője költőtársáról: kulturált. Ezután visszapillant a válogatást megelőző évtizedek lírai törekvéseire, s végül kijelöli költőtársa fejlődésének várható útját: „Szabó Lőrincet szerették eddig filozofikus költőnek nevezni, lehetséges, hogy fejlődésének ebben az új szakaszában elénk lép a maradéktalan lírikus, érzelmi föltárása mellett is a szenvedéseket bölcsebben panaszló s az örömöket bátrabban elfogadó költő." Kassák még két könyvkritikát írt a Kelet Népébe, mindkettő 1941-ben jelent meg. Thomas Mann új könyvéhez című reflexiójában Az e/cserélt fejek Horváth Henrik által lefordított magyar kiadását üdvözli, és a nagy humanista német író sorsáról, útjáról is