Csaplár Ferenc szerk.: Magam törvénye szerint. Tanulmányok és dokumentumok Kassák Lajos születésének századik évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzsák Közművelődési Kiadó, Budapest, 1987)

Tanulmányok - Tasi József: Kassák és Móricz Zsigmond

közli nézeteit,

79 mégpedig úgy, hogy a cikk szép és pontos indításában tulajdonképp saját törekvéseiről is vall: ,,A mester játszik. De ez a játék nem hasonlít az önfeledt gyermek szórakozásához, inkább olyasvalami, mint mikor a zenész négy fal között a maga gyönyörűségére muzsikál. Valószínű, Thomas Mann, a német nagypolgári ivadék, aki túlfejlődte magában a kanti szellem örökségét, aki ez utóbbi időben olyan messzire ment el etikai és politikai véleménynyilvánításban — azért fordult befelé, hogy a világégés közepette, mikor a szellem jelentősége annyira háttérbe szorul, lehetővé tegye erői gyarapítását, vagy legalábbis megtartását." Ehhez még hozzáfűzi: ,,De vajon csakugyan másról beszél-e az, aki a sors törvényeiről, vagyis a lényegről szól?" A másik kritikában, az Egy könyvtár és a könyvei című írásban

80 is végső soron azzal foglalkozik, mi lehet az író hivatása, az irodalom szerepe és lehetősége az egyre fokozódó elnyomás viszonyai között. Néhány hete a Magyar Nemzetben sürgette egy magas nívójú, ún. kiskönyvtár megindítását.

81 Mintegy e cikkére válaszul, postán megkapta az Officina Könyvtár első köteteit: Platón: A lakoma (fordította: Telegdi Zsigmond), Columbus úti naplója (Szerb Antal), Saint-Simon : XIV. Lajos udvara. Most külön-külön szemlézi e müveket, majd egy nyíltabban állást foglaló írói, kiadói magatartás követelményéből, lehetőségéből kiindulva kifogásolja a könyvsorozat tervezett programját: ,,lgen, magam is megállapítottam: hogy milyen nagyok voltak elődeink, de módfelett kíváncsi vagyok arra is, hogy milyen a jelenünk, és mit müveinek benne kortársaim. S ha talán erre a kérdésre a nálamnál fiatalabb generáció tagjai nem lennének kíváncsiak, többek között egy ilyen új könyvtárnak a hivatása, hogy felébressze ez irányú érdeklődésüket. Nehéz körülmények között is sok mindent megírhat az író, és sok mindent nyilvánosságra hozhat a kiadó." Kassák művészetkritikusként öt alkalommal jelentkezik Móricz Zsigmond folyóiratában. Időrendben első a Vincent van Gogh (Halálának 50. évfordulójára) készített tanulmánya.

82 Kassák itt párhuzamot von Van Gogh és József Attila között, mintegy a költő posztumusz dicsőségét is megsejtve. Ez a vélekedés nem volt idegen Móricz Zsigmondtól, aki a tanulmány után négy József Attila-verset közölt József Attila, az ifjú főcímmel. Regisztrálja Iványi-Grünwald Béla hagyatéki kiállítását,

83 mely nem kelt benne különösebb emóciókat. Sokkal nagyobb hatással van rá Barcsay Jenő, Gadányi Jenő, Domanovszky Endre és Dési Huber István kiállítása.

84 Közülük Barcsay Jenőt és Gadá nyi Jenőt becsüli leginkább.

85 Egy világ kiárusítaná magát. E címmel közöl bírálatot Kassák gróf Almásy-Teleky Éva Művészeti Intézetének tavaszi aukciójáról. Mint már a cím is jelzi, Kassák módot talált egy kiállítás kapcsán az erősödő sajtócenzúra viszonyai között is a félre nem érthető politikai állásfoglalásra. Cikkében a következőket olvashatjuk: ,,A műhelyek munkásai és a földek művelői, ha megtehetnék, hogy áttekintsék ezt az anyagot, meglepődve láthatnák, hogy mi minden zsúfolódik össze a nagypolgári lakások falai között. A népesség nagy száma minderről jóformán semmit sem tud. Él és dolgozik, es önmaga előtt is szinte észrevétlenül elfogyasztja testi és szellemi erőit. Észre sem veszi, hogy mi minden termelődik körülötte a világban, és mi mindent sajátítanak ki egyesek a maguk gyönyörűségére. Hangosan is megkérdezhetné, vajon nem bűn ez ellenem is, a szintén termelő