Csaplár Ferenc szerk.: Magam törvénye szerint. Tanulmányok és dokumentumok Kassák Lajos születésének századik évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzsák Közművelődési Kiadó, Budapest, 1987)

Tanulmányok - Tasi József: Kassák és Móricz Zsigmond

ill. Babits Mihály IV. Füst Milán V. Gellért Oszkár VI. Kosztolányi Dezső VII. Móricz Zsigmond VIII. Szomory Dezső

35 A Móricz Zsigmondot bemutató reprezentatív tanulmány Kortársaim az irodalomban főcímmel olvasható A munkás könyve 1. című, 1939-ben a szociáldemokrata párt által kiadott antológiában.

36 Főbb gondolatait ismertetjük még a korai Móricz-művekkel kapcsolatban is, Kassák nézetei ugyanis az évek során módosultak és kiegészültek. A Hét krajcárral kapcsolatos kezdeti idegenkedését megőrizte. Naiv, szentimentális mese — idézi első benyomását, majd így folytatja: ,,A született pestieket talán megfogta a miliő, a figurák népi furcsasága, a kis müvet mint egzotikumot csodálhatták — nekem sok minden ismerős volt benne: ismerős és felületes. [.. .] Móricz azóta leggazdagabb termésű írónkká teljesedett, s nemcsak hírnöke volt az új magyar prózának, hanem hosszú időre meg is határozta annak fejlődési vonalát. Ha a Nyugat lírája Párizzsal kapcsolta össze Budapestet, akkor első reprezentatív prózaírójával a kisváros, a falu és a tanya világa tárulkozott elénk eddig jóformán ismeretlen erőiben és színeiben." Kassák ezután — akárcsak Mácza János 1917-ben — kijelöli Móricz helyét kora írói között: „Kevésbé anekdotázó, mint Mikszáth, élettől duzzadóbb a spiritualizmus felé hajló Gárdonyinál, és heroikusabb, mint Bródy. [A Barta Lajossal való összevetést Kassák már nem tartja szükségesnek!] A népiesek között leginkább népi egyéniség." Móricz népiségének meghatározóit Kassák így látja: „Ismerője a magyar tájnak és embernek, színei rikítóak, mint a mező virágai, emberei hirtelen természetűek, kurjantgatók és ümmögők, mint akik távol élnek a kifinomult szokásoktól, dolgoznak és sínylődnek, az állataikkal vannak a legjobb egyetértésben. Ősi vonások, ösztönös életerők ezek Móricz alakjaiban, mint ahogyan ő maga is tele van vad, ősi erőkkel, amik nemegyszer rendezetlenné, igénytelenül lapossá vagy patetikusan túldimenzionálttá formálják műveit." Ezután jön a szocialista írókkal való — Móriczra nézve igen kedvező — összehasonlítás: „Nem szocialista író, szociális érzésvilágát azonban csak a formulák alóli felszabadultsága [!] választja el amazokétól." Kortársai közül csak Adyt tudja melléállítani „társadalmi élménygazdagságban és tudatos szókimondásban". Móricz nem naturalista, vallja Kassák, hanem „vérbeli realista abban az értelemben, hogy gondolatai, érzései testet öltenek a szavakban, amit kimond, az nem képlete vagy elvont értelmezése valaminek - a szó mint a mondanivaló teste azonos önmagával". Kassák véleménye jelentősen módosult a Sáraranyról: „Móricz a század első írója, aki a parasztot mint embert állította elénk. Emlékezzünk csak: a Hét krajcár érzelmes meséje után milyen ellenállást nem tűrő, visszhangot követelő erővel toppant bele idillikus, nőies irodalmunkba a Sárarany Turi Danija. Pompás dolog volt ennek a parasztnak a megformálása, és minden túlzottsága, valószínűtlensége ellenére is nagyon megbecsülendő teljesítmény. Egyszerre túl voltunk a népszínművek hangulat-kulisszáin és kedélyes, bárgyú népiségein. Pedig Turi Dani még nem Móricz hús-vér parasztja, inkább irodalmi reak-