Csaplár Ferenc szerk.: Magam törvénye szerint. Tanulmányok és dokumentumok Kassák Lajos születésének századik évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzsák Közművelődési Kiadó, Budapest, 1987)

Tanulmányok - Tasi József: Kassák és Móricz Zsigmond

könyvéből és a Munkanélküliekből tévesen általánosítva, s ezzel Kassák szerepét, jelentőségét akaratlanul szürkítve, csökkentve is — a proletár — „a képesítetten munkás" írójának látja és láttatja az ünnepeltet: „Kassák Lajos — mint író — ebből a szocialista öntudatig még fel nem emelkedett, képesítetlen munkásrétegből lépett elő, s minden munkájában inkább képviseli a proletariátust, mint a szakszerű és győzelmes szocializmust." „Kassák regényeiben — folytatja Móricz, most már a munkásosztály öntudatra ébredésének írótársánál látott ábrázolását próbálván a maga módján, saját társadalomeszményei szerint értelmezni — valósággal most születik meg egy-egy gondolat, a szeretet, a család, a vagyonérzés első elvei, a polgárosultságnak alapgondolatai . . ." Sőt: „Kassáknál még rendszerint nem is a polgár jelenik meg, csak a szocializálódás. Neki magának, úgy látszik, nagy élménye volt, mikor a semmiből a Párt magasságáig emelkedett; valahogy az ő szemléletében mindig ez ismétlődik: a proletár ráeszmél a szociális igazságra, s ezzel alkalmas lesz majdan a polgárosultságra." Móricz ezután a kezdeti osztályélmény — az „ősélmény" — meghatározó szerepére figyelmeztet: „Minden író a nagy lelki aktust hordja magában egy életen át: egyik mindörökre eljegyezte magát a dzsentrivel, mikor oda sikerült felemelkednie, a másik a szocializmussal, mely neki ugyanilyen föl kapaszkodás volt. De ahol az írónál rétegváltozás történt, mihelyt megkaparod a felszínt, beleláthatsz az igazi énjébe. A leggondosabb maszkírozás mellett is spíszbürger marad, aki annak született, és proletár, aki proletárgyerekként vette észre először az életet. Kassák a magyar proletártömegeknek lelkéből lelkedzett fia, s ötvenéves korára szertelenebbül az, mint valaha." E gondolatmenetből következik, hogy Móricz viszont a magyar parasztság fia .. . Nem tudjuk, mint vélekedett Móricz írásáról az ünnepelt. Nézeteit azonban sejthetjük a Kelet Népe — később ismertetendő — munkásirodalom-vitájából. Megjegyezzük, hogy Németh Lászlónak már 1929-ben más véleménye volt Kassák Lajosról: „Kassák tehetsége okosabb, mint szándékai. Aki egy osztály írója akart lenni, az élet írója lett."

33 Móricz Zsigmondnak tudomásunk szerint ez az egyetlen írása Kassák Lajosról. Kassák, mint bemutattuk, önéletírásában az első érett alkotásaival jelentkező Móricz Zsigmondról mondott szigorú kritikát, 1921-ben pedig egy kiútkereső tanulmányával bonyolódott meddő vitába. A harmincas évek közepén portrésorozat írásába kezdett a Nyugat első generációjának kiemelkedő alkotóiról. 1937. január 24-én így nyilatkozott erről Szélpál Árpádnak: „Egy tanulmánykötettel készültem el. A Nyugat generációjának íróit tárgyalom meg benne velem való vonatkozásukban, egyben kritikailag is méltatom őket. Ady, Babits, Kosztolányi, Füst, Gellért, Móricz, Szomory, Ignotus, Osvát szerepelnek a kötetben. Ha lesz kiadóm, még ebben az évben megjelenhet."

34 A Kortársaim címet viselő kéziratnak több variánsa is fennmaradt Kassák hagyatékában; részleteit olvashatjuk posztumusz Csavargók, alkotók című kötetében. A legteljesebb kézirat szerint Kassák a következő sorrendben kívánta íróarcképeit közreadni: I. Elöljáróban (Néhány tiszteletre méltó rokon) II. Ady Endre