Csaplár Ferenc szerk.: Magam törvénye szerint. Tanulmányok és dokumentumok Kassák Lajos születésének századik évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzsák Közművelődési Kiadó, Budapest, 1987)

Tanulmányok - Tasi József: Kassák és Móricz Zsigmond

„Barta Lajos szintén a parasztokról ír, s úgy érzem, nagyobb szociális érzékkel, mint Móricz, mégis úgy látszik, hogy megkésett, nem fog tudni olyan egyenes vonalban fölfelé emelkedni, mint az elődje. S szerintem ő sem az igazi parasztok szószólója. Móricz parasztjai hetykék és hivalkodók, a nőstényei olyanok, mint a szaporán tojó tyúkok, a híméi olyanok, mint a megvadult fajdkakasok. Barta Lajos parasztjai álmosak, lefáradtak, s nagyon közel állnak a vidéki kispolgárhoz. Ha az író nem írná meg róluk, hogy paraszti ruhában járnak, hogy vetnek és aratnak, nem is ismernék rá bennük a parasztra. Barta mégis új ember a mi irodalmunkban. Uj színt hozott, de az ő pasztelljei halványan világítanak Móricz nagy lendülettel fölkent olajszínei mellett."

8 Nem akarjuk Máczát elmarasztalni; a Mában közzétett véleménye mindenekelőtt azért érdekes, mert jelzi: Kassák és köre 1917-ben közelebb érezte magához az expresszionista, aktivista Bartát, mint a mozgalmuktól független Móriczot. Kassák retrospektív művét a harmincas évek elején írta, s ekkorra a mérleg már végképp Móricz javára billent. BÉCSI KÖZJÁTÉK Kassák önéletírásában pozitívan értékeli Móricz 1918-as szereplését: „Móricz Zsigmond, Babits Mihály s általában a Nyugat köre az októberi forradalom híveinek vallják magukat. De legtöbbjük megmarad a szigorúan vett irodalmi fronton, egyedül Móricz vállalt részt a szorosabb értelemben vett társadalmi munkálatokban. Mint paraszti származású, szociális érzésű ember, híve a földbirtokreformnak, s körülbelül a kisgazda [I] mentalitásával fáradozik a tervek megvalósításán. Szocialista szempontból nézve kicsinyesek, túlságosan alkalomszerűek az elgondolásai, de mégis mennyivel tovább lépett ő irodalmár társainál."

9 1919 augusztusában Kassákot — mint rövid időre Móriczot is — letartóztatják a kommün alatti alatti szerepléséért. Kiszabadulása után Pesten — Bécsbe menekülése előtt — „az írók közül Osvát, Füst Milán, Móricz Zsigmond s még néhányan" szolidárisak vele.

10 Ezek után a tizenkilences emigráció irodalmi és politikai viszonyaiban járatlan olvasó számára meglepőnek tűnhet Kassák 1921-es éles hangú támadása Móricz ellen. Mi azonban jól tudjuk, hogy a bécsi emigráció megoszlott. Polgári radikálisok — októbristák —, a Kun Béla, illetve Landler Jenő körül csoportosult kommunisták és a szociáldemokrata párt frakciói egymást is támadták, s egyáltalán nem szordínóval. Egyben azonban megegyeztek: otthon maradt társaikat — s főleg az írókat — igen szigorú mércével mérték. Emlékezzünk csak Hatvány Lajos támadásszorozatára a „kurzista Babits" ellen!

11 Általában: az otthon maradt írótársak, akik a forradalmak leverése utáni talajvesztettség érzéséből ocsúdva ismét tollat ragadtak, könnyen megkaphatták — és meg is kapták — a bécsi emigrációtól a „kurzista" jelzőt — különösen az emigráció első éveiben. Mindezt utolérhetetlen tömörséggel fogalmazza meg Szabó Lőrinc 1921-ben, a Máglyák énekelnekról írott bírálatában: „Az a szemüveg, amellyel Kassák nézi az eseményeket, éppoly igaz, mint amilyen hamis. Ugyanaz a szemüveg ül az emigráció minden tagjának orrán."

12