Kelevéz Ágnes szerk.: Mint különös hírmondó. Tanulmányok, dokumentumok Babits Mihály születésének 100. évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1983)

TANULMÁNYOK - Tasi József: Babits, Zsolt Béla, Hatvány és József Attila (Adalékok a „Tárgyi kritikai tanulmány" történetéhez)

táborát bővíteni kívánta — a népi írók első jelentkezésének tekinthető Adyröpiratra is meg akart felelni. Zsolt bevezetőjében ki is jelenti: „Ma már ott tartunk, hogy [. . .] a különböző fajta félig vagy egészen retrográd kultúrpolitikai szervezetek egy sorba állítják az egykor hazátlannak bélyegzett poétát — Bartha Miklóssal."

5

'' Vagyis Zsolt itt is szükségesnek érzi, hogy elhatárolja magát a Bartha Miklós Társaság és a Híd fiataljai által kiadott Ifjú szívekben élek című röpirattól.

55 Kosztolányi vitairatának címe, Az írástudatlanok árulása (Különvélemény Ady Endréről)

50 — Babits híres esszéjére, Az írástudók árulására rímel. Kiss Ferenc úgy véli, ez is arra utal, hogy Kosztolányi — mint 1906-ban — Babitsot is meg kívánta nyerni Ady újra- (helyesebben: át-) értékeléséhez.

57 Csalódnia kellett. A vitairatból csak három mozzanatot emelünk ki. Első a Petőfi-—Ady párhuzam elvetése. Kosztolányi szerint: „Ady nem bírja ki az összehasonlítást ezzel az isteni zsenikölyökkel, aki a világirodalom legáradóbb, legtermészetesebb, legösztönösebb, legfrissebb, legcsodásabb lírai lángelméje."

58 A másik, megengedő megállapítása: Ady „Maradandót alkotott azzal a harminc-negyven versével, mely pályája szerencsés termékének tekinthető."

59 Kosztolányi Babitsot közvetlenül Ady ellen akarta hangolni. így: Ady „A kritikát, a legenyhébbet sem bírta el. Amikor egyik kritikusa történetesen tárcát írt Babits Mihályról, kétségbeesetten panaszkodott levelében, hogy a kritikus elhagyta."

00 Ady valóban panaszkodott Hatvány Lajosnak 1909. április 14-én, Ignotus „Babitsról írott tegnapi tárcája" miatt.

61 Vajon hogyan reagált Kosztolányi vitairatára Babits Mihály? A Magyarországnak adott 1929. július 18-i nyilatkozatában következetesen elhatárolja magát a vitairattól: „A túlhurrogott kritika érthetően túlzó kirobbanása Kosztolányi írása. Maga Kosztolányi írja, hogy Adynak harminc-negyven maradandó verse van. Hány költőjéről a világirodalomnak lehet többet elmondani? Még két passzust idézünk: „Adyt csak egészében lehet látni, csak egészében igazán megítélni. — Ady nem egy üres költő, hanem egy hatalmas szimbólumépület alkotója, amely csak költészetének egészében bontakozik ki..." — Babits tehát Ady egész oeuvre-jét igényli! Saját „megtérésének", illetve Ady vele kapcsolatos féltékenységének történetét is elmondja: „Magam is sokáig henyének és értéktelennek éreztem az Ady-versek egy nagy tömegét, csak később jöttem rá, mily lényeges részei ezek is ennek a hatalmas oeuvre-nek. [. . .] Még egy személyes kérdésre kell kitérnem. Kosztolányi célzást tesz arra a féltékenységre, amivel Ady többek között az én költői pályámat kísérte. De épp Kosztolányi maga írja, hogy minden költő féltékeny és minden költői féltékenység jogos. És tartozom itt hangsúlyozni azt, hogy Ady féltékenysége velem szemben nem volt hosszúéletű, s alig ismertem jobb olvasóját, igazabb megértőjét munkáimnak, mint amilyen Ady lett utolsó éveiben .. ,"

62 M Lásd az 52. számú jegyzetet. 55 Vö. Tasi József: Az l92S-as Ady-röpirat. Adalékok a népi írók mozgalmának történetéhez. Magyar Könyvszemle 1982. 3. sz. 64 A ToU 1929. júl. 14. 7—21. 1. (Innen idézzük.) Lásd még: Kosztolányi Dezső: Írók, festő?:, tudósok. Bp., 1958. I. k. 99—120. 1. ; Uő: Egy ég alatt. Bp., 1977. 220—239. 1. 57 Kiss Ferenc: i. m. 375. 1. 58 Kosztolányi Dezső : i. m. 14. 1. M Uo. 21. 1. M Uo. 10. 1. 81 Hatvány Lajos: Ady a kortársak között. Bp. [1927.] 127. 1. ; Ady Endre Válogatott levelei. (Szerk.: Belia György) Bp., 1956. 254. 1. CJ D[ernői] Kocsis László: Babits Mihály nyilatkozik az Ady probléma új és szenvedélyes felvetéséről. Magyarország 1929. júl. 18. Vö. Babits Mihály: Dante. Bevezetés a Divina Comedia olvasásához. Bp., 1930. 7. 1.