Kelevéz Ágnes szerk.: Mint különös hírmondó. Tanulmányok, dokumentumok Babits Mihály születésének 100. évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1983)

TANULMÁNYOK - Ferenczi László: Babits, Denis de Rougemont, Priestley és a többiek

megjelent. Szuverén alkotás, mint a Babitsé is, noha azzal éppen ellenkező szemléletet fejez ki. A mindenkori nagy alkotókat végsősoron a mindenkori „boss"ok, főnökök propagandistájának tartja. Személyes rokonszenvére azok tarthatnak számot, akik szembeszegülnek az irányítással, mint például Michelangelo, aki lázadt a pápák útmutatása ellen. Upton Sinclair műve egy helyén gúnyolódik azokon, akik a Standard Oillal ugyan szembe mernek szállni, de apró írástechnikai változtatástól, újítástól megijednek. De ugyanő megrója Alfred de Musset-t azért, mert a Nuits verseit nem egy, hanem több nőhöz írta, és sajnálkozik azon, hogy ezt a példát angol és amerikai költők is követik újabban. A babitsi l'art pour l'art nemcsak a politikával, hanem a vallási és szexuális erkölccsel szemben is védelmet jelent. A Babits—

Priestley, Babits—Sinclair ellentétet lehetne magyarázni a katotolikus—protestáns vagy szűkebben a katolikus—puritán különbözőséggel is. Ilyen magyarázatok azonban nem tartoznak illetékességi körömbe. Két megjegyzés azonban Babits katolicizmusát illetően mégis szükségesnek látszik. Először: Babits megjegyzéseiből, stiláris fordulataiból nyilvánvaló, hogy nem szerette a neofitákat, ízlését bántották, akár a német romantikusokról legyen szó, akár a francia ún. újkatolikusokról. Másodszor: a vallási különbözőségek nem akadályozták abban, hogy a világirodalom protestáns nagyjairól a legmélyebb ronokszenvvel beszéljen, Miltont és Shelley-t is beleértve. Nyilván tudott kortársának, T. S. Eliotnak átértékelési kísérletéről, amelynek elsősorban Milton és Shelley volt az áldozata és amely nem volt mentes bizonyos protestáns ellenességtől, sem liberalizmus ellenességtől. Babits nem ment a kordivattal, még ha a Themze partjáról jött is az. Himnikus lendülettel írt Miltonról és Shelley-ről. Akkor sem követte a kordivatot, ha a Szajna partjáról érkezett, sohasem volt hajlandó Léon Daudet és más nagyhatású antiliberális publicisták nyomán a XIX. századot ,,butá"-nak bélyegezni. * * * A huszadik század elején, az I. világháborút megelőzően már közhely számba megy, hogy az igazi érték világirodalmi értékkel egyenlő. Erről beszél a Columbia egyetem világirodalom története,

31 mely Homérosz példáján hangsúlyozza, hogy az igazi érték a helyinek, a korhoz kötöttnek és az univerzálisnak szerencsés találkozásából születik. Az értéket a világirodalmi értékkel azonostíja Ezra Pound is, a provenszál költészet felfedezője és fordítója, aki a modern művészeti törekvéseknek (Brancusi, Joyce, T. S. Eliot stb.) egyik leglelkesebb propagálója egy másik amerikaihoz, Gertrud Steinhez hasonlóan (noha nem rokonszenveznek egymással). Gertrud Stein William James tanítványa a Harvard egyetemen, és Rába György kutatásai szerint Babits versstruktúráját James filozófiája határozta meg. A modern irodalomnak Babits nem kevésbé lelkes híve, mint bárki más, de nem azért, mert modern, hanem azért mert irodalom. Irodalomtörténetét két nemzedéktársával zárja. Dantei méretűnek tartja mindkettőt, és tudjuk, Dante volt számára a legfontosabb író a világirodalomban. Az egyik Ady, magyar és kálvinista. A másik Proust, francia és félzsidó. És ráadásul regényíró. Megjegyzendő még, hogy Babits lelkes mozilátogató, aki a legifjabb művészetet, a 31 Lectures on Literature. Columbia University Lectures. New York, 1911. 27. 1.