Kelevéz Ágnes szerk.: Mint különös hírmondó. Tanulmányok, dokumentumok Babits Mihály születésének 100. évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1983)
TANULMÁNYOK - Reisinger János: „Hanem hát ki vált meg engem?" (Babits és a kereszténység; Babits és a katolicizmus)
nyugdíjazásához vezetett — nem csekély szerepet játszott a jezsuiták Magyar Kultúrája. Az 1915—1917 között itt megjelent négy kritikánál gyalázkodóbbat a költő sosem kapott életében, de még halála után sem. A Szent István Társulat egyik 1916-os közgyűlésén pedig maga Prohászka Ottokár tartotta tisztének, hogy „elvakulásáért", „félreértéséért és bolondgombáiért" Babitsot megrovásban részesítse. 50 Hogy eközben volt-e kapcsolata mérsékeltebb katolikus csoportokkal vagy folyóiratokkal, így a Magyar Szemlével vagy az 1909-ben meginduló Élettel: találgathatjuk csupán. Annyi bizonyos, hogy az előbbi egyik szerkesztőjével, Kaposy Józseffel jó ismeretségbe került, mint a Fioretti fordítóját nagyra becsülte, s mint elismert dantistától sok segítséget kapott az Isteni színjáték átültetéséhez. 51 Van adat arról is, hogy az Élethez szívélyesen invitálta Pethő Sándor, a lapnak egyik szerkesztője; de ez a közreműködés elmaradt. 52 Kedvezőbbé válhatott volna Babits képe a korabeli magyar katolicizmusról, ha a Hittudományi Folyóirat s a Katholikus Szemle körével kerül ismeretségbe. Különösen a Hittudományi Folyóirat színvonala emelkedett egy-egy cikkével az átlag fölé, itt közölte tanulmányait Huber Lipót (1862—1947), a századforduló magyar gondolkodástörténetének jeles személyisége. A Biblia szeretete és ismerete ritkán volt olyan fokú a magyar katolicizmus története során, mint az ő életművében. Látszólag ő is az integrizmust támogatta, minthogy a Strausstól útjára indított liberális protestáns teológiát tette lehetetlenné, a valóságban azonban egy ritka szellemtörténeti helyzet lehetőségeit aknázta ki. A protestáns történetkritikai módszer csaknem teljesen lerombolta a Biblia tekintélyét, úgyhogy e ritka pillanatban katolikusok adhattak leckét a „sola Scriptum" elvének helyességéről. Huber nem kevésbé tehetséges, hasonló célokért küzdő, de végül is a rezignáció és alkohol martalékává lett Kanyurszky György nevű professzortársához az írók közül Krúdy Gyula és Füst Milán is utat talált. Hogy a Kalocsára visszahúzódó Huber Lipót kikre is hathatott: ismétcsak nem tudjuk. A Huszadik, huszadik század című „novelláján" (1908) dolgozó Babits mindenesetre ideális tanítványa lehetett volna. E novella fiktív hőse „Protestáns volt, de azt tartotta, hogy a katholikus ma az egyetlen valóságos vallás" s „hogy a vallás a legmagasztosabb, sőt egyetlen mozgatója az emberi szellem egész életének". Az Ágoston-tanulmány szerzőjének teológiai képzettségét, egyáltalán, hitbeli gondolkodását hiba lenne alábecsülnünk, — a Huszadik, huszadik század azonban még ennél is többet sejtet: „Otthagyok eztán minden tudományt — elmélkedik itt az a Babits, aki éppen ebben az időben keresett egy valóban egyetemes érvénnyel bíró „tudományt" — és csak theológiával fogok foglalkozni; a theológia az egyetlen tudomány, amely a XX. században komolyan számbavehető. Ö nem tagadta meg szülőjét, a Hitet, hanem méltó trónra ültette; és míg minden más tudomány Hitének alapja oktalan emberi konvenció, a theológia Hitének alapja az, ami egyedül lehet biztos hitnek alapja: felsőbb kinyilatkoztatás." 53 51 A négy kritika: r: Babits Mihály és a pápaság. lm., Bk: A Babits-ügyhóz. Magyar Kultúra, 1915. 446. 1., Lám Frigyes: Babits Mihály: Gólyakalifa. 1917. 89—90. 1., B. K. : Babits Mihály versei, 1917. 268—270. — Prohászka beszédét ismerteti: Budapesti Hírlap, 1916. I. 30-i száma. — A hajszáról jó összefoglalást nyújt: Éder Zoltán: Babits a katedrán, 1966. hatodik fejezet. 51 Babits Mihály: Két szent (1913). In: Esszék, tanulmányok. I. k. Kaposy Józsefről (1922). In: Arcképek és tanulmányok. Im. 52 Kardos Pál: Babits kapcsolata a századeleji katolikus mozgalommal. Studia Litteraria, 1967. V. 129—133. 1. 53 Babits Mihály: Karácsonyi madonna. 1920. 117. és 110. 1.
