Kelevéz Ágnes szerk.: Mint különös hírmondó. Tanulmányok, dokumentumok Babits Mihály születésének 100. évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1983)

TANULMÁNYOK - Reisinger János: „Hanem hát ki vált meg engem?" (Babits és a kereszténység; Babits és a katolicizmus)

REISINGER JÁNOS: „Hanem ki vált meg engemet?'"* (Babits és a kereszténység; Babits és a katolicizmus) Költészetben nyilvánvaló gondolatokat vizsgálni mindig nagy felelősség. A költői szó áttételes beszéd, nemcsak azoknak a jeleknek van és annyi jelentése benne, amelyektől és amennyit a hétköznapi érintkezés során megszoktunk. Költőileg közvetettebb megnyilvánulások gyakran gazdagabbak és közvetlenebbek lehetnek gondolatban is, mint a közvetlenül gondolatiak. Vajon mi lehet ennek az oka? — Talán az, hogy a művészetben sejtetni kedvesebb, mint magyarázni. Minden nagy mű az egész emberi személyiséget mozgósítja. Márpedig kevesen lehetnek annyira tisztában lényük helyzetével, hogy magyarázatokkal többet tudnának megvilágítani belőle, mint a legszűkkörűbb, de lehető legtárgyilagosabb eszmélkedéssel. Ha más nem, a költészet megléte mindenesetre bizonyítja, milyen harc kell hozzá, hogy az ember valódi énje megszülessék. „Költészetem jegyzőkönyve a sötétségből némi világosságra törő személyes küzdelemnek" — vallotta Dylan Thomas. De itt érkezik segítség az értelmező számára is. Egyes művek alapján e „személyes küzdelem" iránya nehezen állapítható meg. Az egész életművet tekintve azonban már követhetőbbé válik, hogy egy művész miféle világosság irányába haladt s milyen eszközökkel vélte elérhetni célját. Mikor Babits Mihály és a kereszténység kapcsolatát szeretnénk föltárni, legbensőbb küzdelmeinek nyomán kell haladnunk. Nem érdektelen persze, gyakorolta-e a költő vallását, hitte-e dogmáit, milyen szálakkal kapcsolódott a katolikus hagyományvilághoz, intézményekhez, lapokhoz és egyes jeles képviselőihez. De szellemi örökségének megítéléséhez mindez mérhetetlenül kevés. S éppúgy kevés leltárt készítenünk a benne szereplő keresztény eszmékről, motívumokról, jelképekről, emblémákról, életrajzi rájátszásokról is. Mindenekelőtt ugyanis azt kell tisztáznunk, vajon van-e ennek a művészetnek hangoltsága a kereszténységre, van-e valami alapvetően kereszténynek nevezhető szellemi irányultsága. Ezért tanulmányunk nem annyira Babits személyes vallásosságának lélektanát, mint inkább a művészetéből származó vallásosság képét szeretné nyújtani. Az első három fejezetben szellemi irányultságának főbb céljaira kérdezünk, akaratszabadság, megváltástan és istenhit kérdéskörében, míg a negyedikben kitérünk a költő és a korabeli egyház kapcsolatára is. * Részlet egy hosszabb tanulmányból, mely Babits és a kereszténység kapcsolatát vizsgálja.