Kelevéz Ágnes szerk.: Mint különös hírmondó. Tanulmányok, dokumentumok Babits Mihály születésének 100. évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1983)
DOKUMENTUMOK - Dr. Gyenes György: Adatok Babits Mihály betegségéhez
zással". Sajnos az akkori kezelőorvosok közül már senki sincs életben, csak az egyik „koronatanú", Rudolf Nissen professzor, aki Babits Mihályt először operálta, élt még 1980-ban, aki, mint a fentiekben láttuk, sorsát a műtét után is ismerte, sőt segítette, irányította is. (A dolgozat megírása után tudtam meg dr. Kenéz Jánostól, hogy 1981. január 22-én Nissen professzor is elhunyt. Nekrológját Mario Rosetti írta a Deutsche Medizinische Wochenschrift 1981. 16. számában.) 12 így kézenfekvő volt, hogy elsőként a Petőfi Irodalmi Múzeum képviseletében dr. Kabdebó Lóránt fordult levéllel Nissenhez, aki Svájcban élt. Az első levélben, 1980. szeptember 30-án, Kabdebó Lóránt kérte Nissent, hogy esetleg még meglévő, eddig nem ismert adatait Babits betegségéről közölje. Nissen 1980. október 15-én kelt válasza viszonylag kevés új adatot nyújtott a betegség szoros értelemben vett orvosi vonatkozásaihoz, bár azt megerősíti, hogy nagykiterjedésű és a gátőr űrbe („Mediastinum", „Mittelfellraum") is beterjedő daganatot talált a feltáráskor. A szövettani leletről csupán annyit tudott mondani, hogy az „később (?) rákos volt" (,jSpäter war der mikroskopische Befund carcinomatös"). 13 Nissen néhány mondatával rávilágít 1938 magyar viszonyaira, melyek hatással — tegyük hozzá, biztosan rossz hatással — voltak Babits betegségére is. Ezt írja Nissen: „Das Ganze begann ja wie ein politisches Trauerspiel. Seine Krankheit lag an Bedeutung zurück, gegenüber dem Wunsch, den Eingriff keinem „nicht arischen" Chirurgen anzuvertrauen." 14 Mint Nissen írja, a hozzá levélben forduló orvosokkal közölte, hogy véleménye szerint műtétre van szükség, de: „Viele Monate vergingen, bis der Entschluss dazu gefasst war." 15 Babitsról Nissen így nyilatkozik: „Der Kranke war das Musterbeispiel der Geduld, trotzdem er über Art und Verlauf des Leidens orientiert zu sein schien". 10 Mivel Nissen levelében esetleges további információk lehetőségét nem zárta ki, Kabdebó Lóránt kérésére magam is levélben fordultam Nissenhez, aki sajnos további adatokat nem talált feljegyzései között. Ugyancsak eredménytelen volt az Országos Orvostörténeti Múzeum és Könyvtár mb. Főigazgatójához, dr. Antall Józsefhez írott megkeresésem, ha csak ez a szomorú adat, mely szerint „[...] a jelzett anyagot, illetve ami ezzel összefüggésbe hozható, legkésőbb az 50-es években kidobták", nem tekinthető mégis fontosnak. Emlékeztetni szeretnék arra, hogy míg a kórtörténet és a röntgenfelvételek Stockholmból visszakerültek Budapestre, mint az E. Berven professzornak 1938. október 18-án kelt és fentebb idézett leveléből kiderül, nem volt adat arról, mi lett a szövettani metszetek sorsa, melyeket ugyancsak Stockholmba küldtek konzíliumra. így vetődött fel a gondolat, hogy levélben megkeressem dr. J. Einhorn professzort, a Radiumhemmet mostani igazgatóját, megkérve őt arra, próbálja kideríteni, van-e még Intézetében nyoma az 1938-ban lezajlott, többszöri levélváltásban hivatkozott konzíliumnak. Einhorn professzor 1980. december 23-án kelt levelében minden segítséget felajánlott. Ennek eredményeként értesített 1981. január 14-én kelt levelében arról, hogy megtalálták az eredeti szövettani metszeteket, amelyek tehát 1938 óta Stockholmban marad12 Mario Rosetti: Rudolf Nissen zum Gedenken. Deutsche Medizinische Wochenschr. 106. Nr. 16. 511. 1. 13 ..Később a szövettani lelet rákot mutatott." " ..Hiszen az egész úgy kezdődött, mint egy politikai szomorújáték. Betegségének jelentősége háttérbe szorult amögött a kívánalom mögött, hogy a beavatkozást ne bízzák «nem-árja-> sebészre." Vö. Rudolf Nissen emlékirataiból. In: Babits Mihály Beszélgetőfüzetei. II. k. 441. 1. 15 ,,Sok hónap elmúlt, amíg megszületett az elhatározás." 16 ..A beteg a türelem mintaképe volt. annak ellenére, hogy úgy látszott, tájékozva van betegsége természetéről és lefolyásáról."
