Kelevéz Ágnes szerk.: Mint különös hírmondó. Tanulmányok, dokumentumok Babits Mihály születésének 100. évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1983)

DOKUMENTUMOK - Dr. Gyenes György: Adatok Babits Mihály betegségéhez

tak és megmaradtak. Einhorn kérésére az eredeti metszeteket az Intézet Kórbonctani Osztályának docense, dr. Claes Silfverswárd átnézte és azt a véleményt adta, hogy Babits Mihálynak a garat vagy a légcső nyálmirigyeiből kiinduló daganata volt. A tumor szövettanilag mirigyrák, mely igen magasban differenciált szövettani típusú. Egyben leszögezte, hogy véleménye szerint a tumor kiindulási helye biztosan nem a pajzsmirigy volt. A tumor tehát vagy a garat alsó vagy a légcső felső részéből indult ki, szövettani szerkezete alapján sugárzásra kevéssé érzékeny és így már felfedezésekor, illetve az első műtétkor gyakorlatilag gyógyíthatatlan volt. Az, hogy Babits ennek ellenére 3 évig élt az első műtét után, a kitűnően irányított és a kor színvonalán álló sugárkezelésnek volt köszönhető, amely technikailag képes volt a viszonylag sugárérzéketlen daganatot is időről időre, legalább részben visszafejleszteni. C. Silfverswárd docens kérésemre fényképfelvételeket készített az eredeti szövettani metszetekről és azokat rendelkezésre bocsájtotta, egyben hozzájárult a közléshez. Szövettani metszetek A képeket dr. Holczinger László professzor, az Onkopatológiai Kutató Intézet h. igazgatója is átnézte. Véleménye egyezett a svéd patológuséval, hozzátéve, hogy a kiindulás lehetett nyálmirigy eredetileg jóindulatú megnagyobbodásának rosszindulatúvá változott formája, vagy a garatból származó, igen speciális felépítésű tumor. (Holczinger László szóbeli közlése.) Ily módon tehát megkerültek a hiányzó láncszemek, melyek segítségével véglegessé tehető Babits Mihály betegségéről alkotott képünk.