Kelevéz Ágnes szerk.: Mint különös hírmondó. Tanulmányok, dokumentumok Babits Mihály születésének 100. évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1983)
TANULMÁNYOK - Kabdebó Lóránt: A költő és egy szerkesztő (Babits és Balogh József kapcsolata)
ződésben végül 9%-ban egyeznek meg. Igaz, a latin szöveg gondozását (korrektúráját is!) Babits magára vállalja. Azt láttuk, hogy a Dante-tantième esetében (talán taktikai időzítéssel) előre is fizetett Balogh egyszer, hasonlóképpen elégíti ki Babitsot az Amor Sanctus munkálatai idején is. Levélváltásuknak ez a részlete nem mentes a feszültségtől. Itt is inkább Babits az ingerült, majdhogynem sértő, Balogh a méltányos. A kelet nélküli levél, amelyben Babits az elkészült Bevezetést küldi, ugyanis még egy részletet tartalmaz: „Még egy kérésem van. Szeretnék egy másolatot kapni szerződésünkről, amely jelenleg itt nincsen kezemnél. Kérem, legyen szíves ezt nekem elküldetni. Ügy emlékszem, a kézirat átadásakor esedékes a honorárium egy részlete. Egész nyáron a himnuszokon dolgoztam ahelyett hogy jövedelmezőbb munkával foglalkoztam volna, s most meglehetős pénzhiányban vagyok. Szeretném tudni, mikor számíthatok a honoráriumra: ezért kérem a szerződésmásolatot." Balogh válasza a levél kézhezvétele napjáról: „Mint szerződésünkből látni méltóztatik, a honorárium egyharmada imprimáláskor esedékes. Az imprimatúrát előreláthatóan októberben kaphatjuk majd meg. Ettől függetlenül, nagy örömmel állok a magam hatáskörében Szerkesztő Űr rendelkezésére, és kérvén, hogy nekem a hátralékos himnuszokat lehetőleg hamarosan megküldeni méltóztassék, vagyok bátor e levelemmel egyidejűleg 250,— P-t postatakarék útján átutalni. Az összeg szíves nyugtatását kérem." És hamarosan nyugtázhatja is Babits a küldeményt: „Éppen levelem írása közben kapom szíves sorait és a pénzküldeményt; nagyon köszönöm, hogy ebben a dologban intézkedni szíves volt." Mindezeket a jogos szívességeket készségesen intézi Balogh. Ezt annál inkább értékelhetjük, mert természeténél fogva legendásan fukar ember volt, boldog volt, ha valakin takarékoskodhatott: a róla szóló emlékezések különcségének ezt a vonását mind hangsúlyozzák. Erre Babits-művek esetében is utóbb két példát említhetünk. Bisztray írja például, hogy az Amor Sanctus tantiéme-ek úgy elhúzódtak, hogy Balogh távozása után ő elégítette ki Babitsot egy összegben a várható bevétel figyelembevételével. Egy másik visszaemlékezés szerint pedig a Szophoklész-fordítás esetében Babits özvegyével is anyagi perbe is bonyolódott, és ez is szíthatta az asszony ellenérző indulatát. 16 Végül is az anyagi természetű kérdések között kell megemlítenünk az előzetes folyóirat-közlés kérdését is. Szinte propaganda célúnak is lehetett tekinteni azt, amikor — a készülő könyv jelzése mellett — az Amor Sanctus Bevezetésének részletét Babits a Nyugatban közreadta. — a kiadó-szerkesztő előzetes hozzájárulásával. Ugyanakkor korábban, amikor a Nyugatban publikált Babits néhány himnuszfordítást, Balogh a teljes tisztelet hangján (tehát az attitűdöt még itt is, fogcsikorgatva is tartva!), de teljes szigorral jelentkezik. A levél a Gd Hotel du Vésuve papírján íródott, 1931. október 25-én, Nápolyból: Mélyen tisztelt és kedves Szerkesztő Űr, baráti úton arról értesítenek Budapestről, hogy Szerkesztő Űrnak első néhány himnusz-fordítása a Nyugatban napvilágot látott. Amennyire örülök, hogy ezek a — kétségen kívül — nagyértékű műfordítások 18 Hubay Miklós és Fehérváry Zoltán emlékezése 1982. július 7-én a PIM Hangtára számára. 1U74. sz.
