Kelevéz Ágnes szerk.: Mint különös hírmondó. Tanulmányok, dokumentumok Babits Mihály születésének 100. évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1983)
TANULMÁNYOK - Kabdebó Lóránt: A költő és egy szerkesztő (Babits és Balogh József kapcsolata)
Remélem, azóta már kaptál korrektúrát a Rex-ből. Sok nehézséggel küzdünk, többek közt azzal, hogy papírosunkat még nem gyártották ki Németországban, új görög betűnk pedig csak egy darabra van; nyomdánknak szét kell osztani a Rex szedését, hogy az In Colono-t kiszedhesse. Javulást kíván és szép tavaszt esztergomi hegyeid között készséges tisztelőd és igaz híved Balogh József Hálásak lennénk Colonos magyar korrektúrájáért Balogh Ennek a munkának a drámáját nem is a levelek, hanem a Beszélgetőfüzetek rögzítik. Moravcsik a magyar szöveget is előkészíti, és Babits csak a korrektúrában találkozik az új helyesírással, sorok felcserélésével, és az Oedipwsból született Oidipusszal. Amit tud, visszajavít, panaszkodik — Illyésnek, aki összekötő közte és a külvilág között —, ironizál, végül az Athenaeumnál is esedékes, az ő szövegét tiszteletben tartó kiadásban reménykedik: „Más publikum olvas Oidipust és más Oedipust." És mégis a sok méreg okozójának tulajdonképpen hálával tartozik: „De mégis hálás vagyok neki, mert nagyon sokat dolgozott hogy nekem megkönynyítse a munkát." Nem az emberi készséggel volt vitája: két elv csapott itt öszsze, és kínozta meg a halálos ágyán a költőt. Végül is nem maradt ideje, hogy a görög szöveget a fordításhoz igazítsa a variánsok beépítésével Babits, a szerkesztői utószóban Moravcsik magyarázza meg a különbözést a magyar és a görög szöveg között. De ez a dráma sajnos még Babits halálával sem zárult le. A könyv második, 1942-es kiadása alkalmából Devecseri Gábor összeállította azt az elképzelhető görög szöveget, amit Babits kompilálhatott a maga fordítása számára. A magyar szöveg korrektúráját pedig Babits özvegyére kényszerültek bízni, aki visszaállította többek között az Oidipus helyett az Oedipus alakot is. „Mindezeket a változtatásokat Babits Mihályné felelőssége tudatában a legnagyobb gonddal végezte" — írja az újabb szerkesztői utószó. 15 Elképzelhető, milyen indulatok munkáltak közre, amíg ez a kompromiszszum létrejött. És végül mégsem volt elég tartós ahhoz, hogy Baloghnak az Amor Sanctusra emlékező írása fel ne lobbantsa a sértődést, sejtetve többet is, mint amit valójában takarhatott. A harmadik pontként számba vehető anyagi veszteségek nemcsak Babitsné, de Bisztray szemrehányásai között is szerepelnek. A Dcrníe-szerződés Bisztray szerint is előnyös volt, hisz az akkor igen magasnak számító 5500 példányra szólt, a 10%-os részesedés viszont az évek során elhúzódott. Az Amor Sanctus kötet tantième-jének százalékán valóban volt vita, de ennek a vitának az okát Bisztray nem említi: „Legutóbbi beszélgetésünk során, úgy emlékszem, azt méltóztatott említeni, hogy Szerkesztő Űr tantiémemegállapodásai általában 12%-osak. Minthogy bilinguis kötetről van szó, melynek előállítási, tehát bolti árát 50%-ban terhelnék a latin szövegek költségei, azt hiszem, méltányos a proporciónk, ha a kötet bolti árának 6%-át ajánljuk fel honoráriumként." Ezt Balogh tervezi 1930. szeptember 18-i levelében. A szer15 Moravcsik Gyula két Szerkesztői utószavát újraközli Bella György. Babits Mihály Beszélgetőfüzetei 1940—1941, Bp., 1980. II. kötetében a függelékben.
