Kelevéz Ágnes szerk.: Mint különös hírmondó. Tanulmányok, dokumentumok Babits Mihály születésének 100. évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1983)

TANULMÁNYOK - Kabdebó Lóránt: A költő és egy szerkesztő (Babits és Balogh József kapcsolata)

író és szerkesztő súrlódásai — görbetükörben és a dokumentumok tükrében Török Sophie nagyon kegyetlen is tudott lenni, értett ahhoz, hogy a számára ellenszenves embereket görbetükörben láttassa. Németh László, maga is tehetséges vívó e téren, a Szerdai fogadónapban, éppen e tulajdonsága kihívására, hasonló szenvedéllyel visszavágva formálja démonivá figuráját. Balogh nem lehetett ebben Török Sophie partnere, inkább áldozata maradt. Török Sophie a sértett özvegy szerepében, Babits Mihályné aláírással indította a Magyar Csillagban támadását Balogh ellen. Az ütés fájdalmas lehetett: Balogh 1943-ban a történelmi utolsó szó jogán állított emléket egy magyar humanista alkotásnak, az Amor Sanctusnak, megjelenése tizedik évfordulóján. Balogh cikke méltóságteljes elvi magaslatra emelte kapcsolatukat, az özvegy a szerkesztő személyét utasítja mértéktartásra, emlékezteti ki nem mondott, de jelzett gyakori sérelmekre: az elvi emlékezést személyes vádaskodás szintjére vonja. Babits özvegye a Baloghgal feleselő vitairatában arra utal, hogy ,,a történelemi hűség egyúttal azt is megkívánná, hogy [. ..] ne hanyagoljon el olyan momentumokat sem, melyek részben ,türelmének' többszörös ,elfogyását' dokumentálnák, részben Babits Mihállyal folytatott tárgyalásainak igazi természetét is megvilágítanák. Itt a helytálló tényállás az, hogy a költőt a főtitkár úr közvetítésével és fogalmazásában történt szerződések mindegyikénél annyi bosszúság és okvetetlenkedés érte, anyagi természetű és írói jogait sértő méltatlanságok olyan sora, amelyek a ,baráti' momentumok értékét alaposan lecsökkentének." Súlyos szavak, és ezek érvényességét sejttetve támogatja Bisztray adatközlő cikke is, és ugyanerre utalnak — igaz, hogy Babitsnét idézve — kortársi visszaemlékezések is.

11 Maguk a dokumentumok mindezt kevésbé támasztják alá. Mert ugyan mivel kellemetlenkedhet egy szerkesztő? 1. Sürgeti a kéziratot, korrektúrát (de ez végül is a mű érdeke, tehát a szerzőé is), 2. változtatásokat, rövidítéseket követel, 3. anyagi kárt okoz, 4. nem közli a kért művet. Kapcsolatukat ezen szempontok szerint vizsgáljuk meg az elérhető dokumentumok segítségével! Ami az első pontot illeti, ahhoz csak azt tehetjük hozzá — amit Bisztray is elismer —, hogy Babits egyik vállalt határidejét sem tudta megtartani. A Dantét a kiadói tervezés 1928 végére szerette volna megjelentetni, de már az előkészítő tárgyalások is tovább húzódtak ennél, végül szerződés szerinti leadási ideje 1929. augusztus 15-e lett volna, mégis Babits csak szeptember 13-ra juttatja el a végleges kéziratot a kiadónak, majd a korrektúrával is késik. Az Amor Sanctus szerződése 80—100 középkori himnuszra szól, leadási határideje lehetőség szerint 1931 nyár folyamán, legkésőbb azonban október l-ig; terjedelme: 200 oldal a kétnyelvű szövegre, kb. 16 oldal egy összefoglaló esszére, 12—16 oldal jegyzetekre, mutatókra, tartalomjegyzékre. Ezzel szemben többszöri határidőmódosítás után csak 1932 nyarán küldözgeti Babits a darabokat és az előszót, melyek végleges megérkezését szeptember 2-án nyugtázza Balogh, és ekkor írhatja: ,,a himnuszok szedési munkáját most már megkezdjük, és IX. 15-re befejezzük". A bevezetés 34 oldal lett, a jegyzetek stb. pedig 21 oldal. Mindezen késések, terjedelemtúllépések sohasem ingerelték a szerkesztőt a Dante idejéből megismert attitűdje módosítására: mindig a legmagasabb meg11 Bóka László Török Sophie-portréjában írja: „Különösen a gyűlölet villanyozta fel. Balogh Józsefről, akivel valami differenciájuk volt az Amor Sanctus miatt, [. . .] kifogyhatatlan ötletességgel és nem csillapuló indulattal tudott rosszat-mondani." (Válogatott tanulmányok. Bp., 1966. 1074. 1.) Bóka emlékezete általában jellegét őrizte a kapcsolatoknak, nem annyira a konkrét adatait.