Kelevéz Ágnes szerk.: Mint különös hírmondó. Tanulmányok, dokumentumok Babits Mihály születésének 100. évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1983)

TANULMÁNYOK - Kabdebó Lóránt: A költő és egy szerkesztő (Babits és Balogh József kapcsolata)

tisztelet, a különleges bánásmódot indokló mély elismerés érzékeltetésed Ebből a szempontból az első, 1928. augusztus 28-ról keltezett levél példája lehet az összes későbbinek: Igen tisztelt Szerkesztő Űr, igen köszönöm a kis Dante ügyében írt szíves sorait, melyekre, külföldön kapván meg őket, csak most válaszolhatok. Természetesen kész örömmel lépünk az Athenaeummal érintkezésbe. Az aján­lott módszert azonban tapasztalataink alapján nem tartom egészen megfelelőnek. Több szerzőnk van, akinek kiadójától engedelmet kell kérni, és a tapasztalat azt mutatta, hogy a leghelyesebb a következő eljárás: Szerkesztő Ür szíveskednék bejelenteni az Athenaeumnak, hogy egy circa 80 kis oktáv oldalnyi terjedelmű Dante-ismertetést kíván írni és megkérdezi, vajon az Athenaeum arra reflektál-e, amennyiben e füzet hamarosan elkészülne. Az Athenaeum remélhetően azt vála­szolja, hogy e kézirat e percben nem érdekli (hasonló jellegű vállalkozása az Athenaeumnak nincsen és ilyen témákkal — megítélésem szerint — nem szívesen foglalkozik,). Erre Szerkesztő Ür teljesen szabadkezet nyer kéziratának értékesí­tésében. Ezt a módszert már csak azért is vagyunk bátrak szíves figyelmébe ajánlani, mert, ha mi fordulunk az Athenaeumhoz, okvetlenül anyagi utakra terelődik a tárgyalás. Már pedig ilyen kis füzet, — fájdalom — Magyarországon csak szerény honoráriumot bír el (természetesen Szerkesztő Űr esetében szívesen teremtenénk valamelyes kivételt), és ha az Athenaeumnak kellene a honorárium egy részét fizetni, nagyon kétlem, érdemes volna-e Szerkesztő Ürnak kis füzetünk megírásá­val bajlódni. Nagy hálára kötelezne, ha kegyes volna engem a fejleményekről értesíteni, hogy az Athenaeumtól szabadkezet nyervén, a magunk megállapodását létrehozhassuk. Ezt követi a már idézett, vitatott záradék. És ezután következnek a sürgető levelek. Szeptember 17-én az első: Mélyen tisztelt Szerkesztő Űr, tessék megengedni, hogy augusztus 28-án írt levelem tartalmára szíves figyel­mét felhívjam és megkérjem, hogy velem közölni méltóztassék, vajon szabad-e a kis „Dante" kéziratára novemberben számítanunk, illetve vajon az Athenaeummal sikerült-e Szerkesztő Űrnak megegyeznie? Igen tisztelt Szerkesztő Űrnak vagyok kész híve Balogh József Erre érkezik Babits dátum nélküli válasza, amelyből megtudjuk, hogy ha már nem tudta az adminisztratív ügyeket a Magyar Szemle Társaságra hárítani, akkor ő maga sikerrel akarja elvégezni feladatát, tehát valóban érdekli az ügy: Mélyen tisztelt Uram, késésemnek oka az volt, hogy a szóbanforgó ügyet még nem intéztem el. Ugyanis egészen bizonyos vagyok, hogy ha levélben fordulok az Athenaeumhoz, a válasz csak az lehet, hogy a kérdéses munkát ők szívesen kiadják kívánságom szerint. Erre különben szerződésük is kötelezi őket, s feltűnő is volna, ha egyszerű bejelentés helyett kérdést intéznék hozzájuk. Ez éppoly kevéssé vezetne ered­ményre, mint egyenesen kérni levélben az átengedést. Hanem most, valószínűleg már a napokban, visszaköltözöm Pestre, s alkalmilag személyesen szóváteszem a dolgot az Athenaeumnál, úgy hogy a kérdés ne elvi és hivatalos, hanem könnyed és barátságos elintézést provokáljon, több kilátás lehet az eredményre. 8 A tanulmányban közölt levelek az OSZK Babits- és Balogh-hagyatékában találhatók. Részben az elküldött példányok, részben Balogh leveleinek másolatai. Levelekről lévén szó, a mai helyesírásnak megfelelően közöljük a szöveget, és a dátumozást — ahol a szövegben szerepel — egységesítettük. Számuk: Pond 111/202., 203/1—51.; Fond 7/XXXVIII. 1—2.

Next

/
Thumbnails
Contents