Kelevéz Ágnes szerk.: Mint különös hírmondó. Tanulmányok, dokumentumok Babits Mihály születésének 100. évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1983)

TANULMÁNYOK - Kabdebó Lóránt: A költő és egy szerkesztő (Babits és Balogh József kapcsolata)

Kétségtelen, hogy azt a politikát, amelyet Balogh követ, Bethlen és Kornfeld határozzák meg, a Magyar Szemle Társaság szellemének irányítója ezalatt Szekfű Gyula, és utóbb, amikor Balogh a Nouvelle Revue de Hongrie vagy a Hungarian Quarterly idején önállósodik, akkor is döntéseit főszerkesztője, Ottlik György, vagy a társaságok elnökségi tagjai, titkárainak emlékezései szerint mondjuk egy Esterházy Móric vagy egy Praznovszky Iván befolyásolhatják, — ugyanakkor Balogh ötletei, szervezői tehetsége, nemzetközi kapcsolatai mindinkább nélkülözhetetlenné teszik őt politikai körén belül. Különös alakja nem egyedi jelenség: korjellemző is volt egyben. Természetesen kapcsolódott nála zsidó származás, az ókor vizsgálata és a katolikus dogmatika, egyháztörténet tanulmányozása. Az úgynevezett magyar neokatolicizmusnak (de az európainak is) nagyon sok ilyen jelentős alakja származott hasonló környezetből. Történelmi magyarázatként egy-két vonásra utalhatunk: azonosság-keresés, az egyes kultúrákba való mélyebb behatolás vágya, a pozitivista világ után egy, a vallások, mindenek előtt a katolicizmus jegyében remélt szellemi-lelki megújulás, akklimatizálódás, s nem utolsó sorban az antiszemita áramlatokkal szemben egyfajta menedékkeresés. Addig is, amíg alakját és szerepét összes funkciói és teljes ténykedése vonatkozásában feltárhatjuk, a Babitséletműbe kapcsolódó inspiráló ténykedését kövessük nyomon. Persze Balogh eme vázlatos pályaképe is jelzi, hogy nem a Babitséval azonos társadalomszemléleti pozíciójú szerkesztő. Ugyanakkor két tájékozódási pontban kapcsolódhatott a babitsi életművel: az egyik az érték tisztelete, a másik a humánum elvének vallása és vállalása az embertelen erőkkel, törekvésekkel szemben. Kapcsolatuk sokáig nem az elvbarátok szövetsége, hanem a különböző elveket valló, egymástól eltérő célokat követő, de egymás elveit, céljait tiszteletben tartó emberek alkalmi kapcsolata. A konzervatív körök a húszas években több kísérletet tettek, hogy az ország élő legnagyobb költőjét saját táborukba csábítsák. Az Osváttal volt ellentétek majdnem elősegítették, hogy Tormay Cecilé a Nyugattól elhódítsa Babitsot a Napkelet számára. A liberális Babits ugyanakkor ilyen szoros kötöttséget a konzervatív szellemi élettel nem vállalhatott. Különben is Mikes közvetítésével már az évtized elején, tehát éppen üldöztetése idején anyagi és kiadói stabilitáshoz jut, amennyiben az Athenaeum vele is leszerződik összes műveinek kiadására. Miklós Andor, az Athenaeum és Az Esí-lapok tulajdonosa ezzel a gesztussal — saját üzleti érdekén túl —• az irodalomnak és a Bethlen—Klebelsberg-i kultúrpolitikának is szolgálatot tett. Azoknak az íróknak — akik nem kötelezhették el magukat a konzervatív-restaurációs kultúrpolitikának — egy lazán korlátozott szellemi kötöttségben biztosította az anyagi megélhetést. A húszas évek nagyobb részében így fennállott egyensúlyt azután megbontotta két esemény: 1927-től a Baumgarten-alapítvány kultúrpolitikai tényezővé emeli Babitsot, 1929 végén, Osvát halála után pedig a Nyugat társszerkesztője lesz. Babits ettől kezdve már nem egy viszonylagos egyensúlynak kiszolgáltatott író, hanem számottevő közéleti személyiség. Babits életében Balogh 1928-ban jelenik meg, és akkortól kezdve úgy tudott mindig kapcsolatba lépni Babitscsal, hogy semmilyen elvfeladást, semmilyen kompromisszumot nem kívánt, a felajánlott együttműködés Babits közéleti pozíciójának kárára nem vált. Ugyanakkor ellenszolgáltatásként az általa képviselt társaságok valóban meglévő tudományos rangját sugározta a koráb-