Kelevéz Ágnes szerk.: Mint különös hírmondó. Tanulmányok, dokumentumok Babits Mihály születésének 100. évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1983)
TANULMÁNYOK - Csaplár Ferenc: Babits és Kassák. Függelék: Babits Mihály: Válasz Kassák Lajosnak és Császár Elemérnek
költő kilencszáztizenkilencben című írásában a magyar avantgárdé mozgalomról mondott. Erre a kétségtelen nézetazonosságra célzott Babits, mikor a Kassáknak és Császár Elemérnek címzett válaszában a következőket írta: „Baumgarten Ferenc engem bízott meg e végakarat teljesítésével. Ezt nyilván azért tette, mert az én ízlésemben bízott, s az én állásfoglalásommal tudta magát azonosítani. [...] Nekem [. . .] nemcsak jogom, hanem kötelességem is a saját ízlésem szerint eljárni, a saját ítéletemet követni." 4. Az 1930-as évek közepétől — akárcsak az első világháború éveiben — a politikai helyzet alakulása és személyes fejlődésük újra közel hozta őket egymáshoz. Babits egyre nagyobb szerepet vállalt a fasizmus elleni szellemi küzdelemből, Kassák pedig fokról fokra közeledni látszott ahhoz a költészeteszményhez, melynek programját Babits fogalmazta meg az Üj klasszicizmus felé című tanulmányában. 32 A kölcsönös kiengesztelődés, közeledés egyik első jele volt, hogy Kassák 1934-ben és 1935-ben Baumgarten-segélyt kapott, 1936-ban pedig a Babits vezette kuratórium a díjra jelölte, annak ellenére, hogy ekkor az Egy ember élete Kommün című kötete miatt az állam és társadalom törvényes rendjének erőszakos felforgatására irányuló izgatás vádjával bírósági eljárás folyt ellene. 33 Kassák a maga Babits-revízióját 1936-ban hajtotta végre. A Nyugatban közölt ... és a legfiatalabb korosztály című írásában a következőképp jellemezte Babits lelkiségét és költészetét: „Egész élete elfojtott, de mégis fáradhatatlan viaskodásnak tűnik előttem önmagával és a világgal és a költői forma tökélyéért. Lelki adottságai: a pesszimista szemlélet és a titkot bontogató kíváncsiság, életének társadalmi velejárója: klasszikus kultúrája és napjaink emberére annyira jellemző ideges nyugtalansága. Ez a kétféle kettősség viaskodik állandóan költészetében, és verseit olvasva ezért hat úgy, hogy klasszikus formájában is meg tud maradni mainak és modernnek." 34 A kortársak számára úgy tűnhetett, hogy ez a pozitív Babits-portré, költészete „tragikus élettel-telítettségének" magasztalása, Arany- és Vörösmarty-tanulmányának egyetértő idézése voltaképp a Babits-tanítványok elleni taktikai lépés volt. 3r> Kassák azonban nemcsak a Nyugatban vállalt szolidaritást Babits költészetével, hanem a szociáldemokrata párt elméleti folyóiratában, a (Szocializmusban is. A magyar munkásmozgalom e fontos fórumán közzétett tanulmánya gondolatmenetét, következtetéseit illetően olyan benyomást kelt, mintha Kassák ezúttal saját korábbi nézeteivel, az 1921-ben a Bécsi Magyar Újságban közölt Babits-portréjával vitatkozna. Voltaképp saját korábbi Babits-értékelését vonta vissza, mikor kijelentette, hogy Babitsot nem tartja ,, l'art pour l'art művésznek", mikor felhívta a figyelmet arra, hogy „Babits költészetében nemcsak a filozófia, hanem a társadalmi morál sőt a politika elemeit is megtalálhatjuk", mikor mindehhez hozzáfűzte, hogy Babits „sem megy el vakon a külvilág motívumai és jelenségei mellett", mikor úgy vélekedett, hogy „Babits a Nuugaí-generáció legrealisztikusabb költője", 31 Babits Mihály : Űj klasszicizmus felé. Nyugat 1925. III. 17—20. 1. 33 Kassák Lajos levelei Babits Mihályhoz, 1934. jan. 24.; 1935. febr. 14.; 1936. jan. 31.; 1936. febr. 9. OSZK Fond 111/700,1—4. 34 Kassák Lajos: ... és a legfiatalabb korosztály. Nyugat 1936. II. 99. 1. 35 Vas István: Miért vijjog .a saskeselyű? Bp., 1981. I. k. 306—309. 1.
