Kelevéz Ágnes szerk.: Mint különös hírmondó. Tanulmányok, dokumentumok Babits Mihály születésének 100. évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1983)

TANULMÁNYOK - Tasi József: Babits, Zsolt Béla, Hatvány és József Attila (Adalékok a „Tárgyi kritikai tanulmány" történetéhez)

és a gyűlölet vezette; egyes kifogásait többször is előadta, csak a legjellemzőbb passzusokat mutattuk be. Hogy a kép teljes legyen, idézzük fel Hatvány személyes emlékeit a kommün idejéből. „El nem feledhető, fájdalmas emlék — írja — Babitscsal, a szédülttel, megmámorosodottal az újságírók Otthon-ában való találkozás, ő beszélt, már nem is tudom, mit, én csak a torkomnak rángó szorulására emlékszem. Kínomban odafutottam a másikhoz, aki háború alatt, az író, annyiszor volt vigaszomra. — Móricz, az ember, most megtagadta a vigaszadást. Gonosz plajbásszal a kezében számolta ki milliók egyforma jussát, és midőn nem hittem a gonosz kis plajbász kalkulusának, amidőn nemzetet, hazát, kultúrát, mi magyar nyelvünk minden alkotását féltettem a csalóka számadástól: megvető, vigyoros mosoly sújtott le reám: kishitű, önös, gyáva, tulajdonát féltő, no szóval: burzsi."

100 Bármennyire is átérezzük Hatvány elkeseredését régi barátai viselkedése miatt, arra kell gondolnunk, József Attila idézett szavaival, hogy tollát „osztályszempontok irányítják". De olvassuk tovább az emlékezést: „Hetekig mint szobámban őrzött ellenforradalmár, nem láttam embert. Kiszabadulásom után néhány nappal a sors megint összehozott a vörös irodalom egyetemi mesterével. [Aki, tegyük hozzá Az irodalom elméletéről adott elő, legjobb tanítványainak pedig Ady-szemináriumot tartott. . .] A lelkes Babits Mihály — folytatja Hatvány — megtört, magából kikelt, kételyrágta emberré változott. [. . .] Babits nagy bánata nekem, a gyötörtnek, bevallom, nagy vigasztalás volt. Mert Babitsot, akit előbb mint föl-nem-szabadultat, aztán, (ami még rosszabb!) mint rászabadultat ismertem, — úgy reméltem, ha majd a pestises rendszer napjai múlnak, meg fogom ismerni fölszabadultnak is. És az ő fölszabadulása lesz — ezt is reméltem! — enyém, miénk, mindannyiunké. Ady meghalt. Nincs aki vezessen — vezetőre van szükség." Mielőtt értékelnénk Hatvány cikksorozatát, megjegyezzük, hogy a Babits által egyedül szerkesztett Nyugat kommün alatti utolsó számában közölte Hatvány Lajos Tompa Mihályról írt tanulmányát.

101 A cikksorozat következő, kilenc folytatásában megjelent részében — Magyar író, magyar zsidó — Babits Mihály Timár Virgil fia című regényét elemzi, helyesebben megismétli és részben kiegészíti a költő antiszemitizmusáról kifejtett vádjait. Érdekes, mint látta Hatvány 1922-ben Timár Virgil ellenlábasát. „Ez a Vitányi Vilmos — írja — kitalált alak [...], tendenciózus művészietlenséggel meg nem elevenített automata. A rugókat, amelyeken jár, Babits a kurzus antiszemita szólamaiból vagy pedig a kurzus légkörében kifejlett ^becsületes, magyar, faji érzésből« szedte. A Vitányi féle zsidó monstrumok az ellenforradalmi hangulat szülöttei."

102 Később a Babits ellen felhozott vádak egyike éppen az lesz, hogy „[...] Babits Mihály egyik regényében az akkor messze hányódó Ignotusról itthon figurát írt, s a Nyugat, címlapján az Ignotus főszerkesztői jegyzésével, ezt a regényt is közreadta."

103 A Magyar író, magyar zsidó a következő jegyzettel zárul: „Vasárnapi számunkban ismertetjük Babits »Gondolat és írás« című legújabb könyvét. Majd lnn I. h. [1.] 1922. nov. 19. 1,11 Hatvány Lajos: A Fekete könyv írója. Tompa Mihályról. Nyugat 1919. júil. 16.—júl. 1. 867—877. 1. m Hatvány Lajos: A magyar értelmiség katasztrófája. Magyar író, magyar zsidó. [1.] I. h. 1922. dec. 3., dec. 8., dec. 13. 103 Ignotus: A Nyugat útja. 17. Vö. Hafany Lajos: Kedves Móricz Zsigmond! A Hét 1931. dec. 24.; Uő: Utak, sorsok, emberek. (Szerk./ Belia György) Bp., 1973. 479—480. 1-