Kelevéz Ágnes szerk.: Mint különös hírmondó. Tanulmányok, dokumentumok Babits Mihály születésének 100. évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1983)

TANULMÁNYOK - Tasi József: Babits, Zsolt Béla, Hatvány és József Attila (Adalékok a „Tárgyi kritikai tanulmány" történetéhez)

e cikksorozat befejezéséül »A magyar értelmiség katasztrofaja« című fejezetet." A Jövő 1922. december 17-i és 18-i számában valóban megjelent Hatvány bírálata „a kurzista Babits"

104 [!] tanulmánykötetéről, de a cikksorozat összegezése elmaradt. Nem tekinthetjük annak az 1921—22-ben írt, de kéziratból csak 1960ban közölt Vázlat Babits Mihályról című 96 oldalas tanulmányát, mely elfogultságai dacára nagyon sok találó megfigyelést tartalmaz Babits költészetének sajátosságairól.

105 Hatvány Babits ellen indított támadássorozatáról a Nyugatban Fenyő Miksa tett említést. Hozzá csak néhány fejezete jutott el a készülő könyvnek. Hatvány, mondja, ezúttal nem kritikusként bírál és magyaráz, hanem politikusként ujjongva leleplezi azt a tényt, hogy Babits a kommunizmus alatt sem vált meg egyetemi katedrájától. ,,Ha Hatvány utána járt volna annak, hogy mit tanított Babits az egyetemi katedráról, bizonyára nem írja meg cikkét."

10

'' Nem akarjuk tovább ismertetni Hatvány Lajosnak Babits Mihály ellen a húszas évek elején írt tanulmányait,

10

' inkább arra keresünk magyarázatot, miért utasítja el egyaránt „a vörös irodalom egyetemi mesteré"-t és ,.a kurzista Babits"-ot — megjegyezve, hogy Babits sohasem volt „kurzista" író abban az értelemben, mint Kádár Lehel, Lendvai István, Milotay István vagy akár a Szózat szerkesztője! A magyarázatot egy szóval is megadhatjuk: októbrizmus. Ez alatt a polgári radikalizmusnak az emigrációban a legkövetkezetesebben Jászi Oszkár által képviselt ideológiáját értjük, mely egyenlőségjelet tett a „vörös vagy fehér terrorbandák uralma" közé: mindkettőt elutasítva. Jászi például, mint nemrég megírtuk, egyik 1923-as New York-i nyilatkozatában kijelentette: „A lehetetlen és erkölcstelen kommunista kaland után a bolsevizmusnak egy másik válfaja következett, az úgynevezett fehérterror . . ."'

os Hatvány elfogadta, s ha kellett védelmezte a pacifista, sőt háborúellenes verseket író Babitsot, de — éppen osztályhelyzetéből következő világnézete miatt — visszariadt a Magyarországi Tanácsköztársaság egyetemi tanárától, a kommün bukása után pedig — az emigráció más közegéből — nyílt állásfoglalást várt hajdani barátjától a fehérterorral szemben. Babits, mint Rába György kimutatta, inkriminált írását ,,. . . az irodalmi társaságok előtt teendő nyilatkozata helyett írta."

,on (Különben maga Hatvány írja Babitsnak egy támadásai idejéről fennmaradt levelében: „Én ezt a könyvet [Das verwundete Land] ugyanattól az ösztöntől vezettetve írtam, mint Ön amaz izgalmasan érdekes cikkét a bolsevizmus után."

110 Hatvány Lajost amikor 1927-ben hazatért, azonnal letartóztatták és — mint Belia György tömören összegezi — „Hazaárulás, nemzetgyalázás és kormányzósértés vádjával pörbefogták s elsőfokon hétévi fegyházra, továbbá félmillió pengő pénzbüntetésre ítélték. Másodfokon négy évre mérsékelték büntetését, [. . .] két évig egyáltalán nem publikálhatott magyarországi lapokban, folyóiratokban."

1 11 Tegyük hozzá: nem publikálhatott a saját neve alatt. Álnéven, más neve alatt vagy éppen névtelenül hamarosan bekapcsolódott az irodalmi életbe. így például József Attila Nincsen apám, se anyám című kötetéről névtelen bírálatot közölt a Magyar Hírlap 1929. május 26-i számában. 10

'' Lásd még: Hatvány Lajos: Irodalmi tanulmányok. I. k. 230. 1. 102 In: Hatvány Lajos: Irodalmi tanulmányok. I. k. 131—227. 1. ion Fenyő Miksa: Elmúlt hetekből. Nyugat 1923. febr. 1. 182. 1. ,m Felsorolásukat lásd Rozics István Bibliográfia [Hatvány Lajos művei] In: Harcoló betűk. 477— 492. 1. m Tasi József: Októbrizmus vagy bolsevizmus? Gábor Andor és Jászi Oszkár polémiája. ItK 1981. 4. sz. 409. 1.. 415. 1. 1,15 Lásd a 9R. számú jegyzetet. 11<I Hatvány Lajos — Babits Mihálynak. Berlin [1922?] OSZK Fond III/557/1. 111 Belia György: Utószó. In: Hatvány Lajos: Urak és emberek. Bp., 1980. 728. 1.