Kelevéz Ágnes szerk.: Mint különös hírmondó. Tanulmányok, dokumentumok Babits Mihály születésének 100. évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1983)

TANULMÁNYOK - Tasi József: Babits, Zsolt Béla, Hatvány és József Attila (Adalékok a „Tárgyi kritikai tanulmány" történetéhez)

kább saját helyzetét tudatosította: »kétf

rontos« küzdelemben, a forradalom és az ellenforradalom között."

95 Ez az értékelés tökéletesen egybevág a már idézett Ady Endrének című versből levont következtetéseinkkel. Legújabban Rába György figyelmeztet •— elsőként — arra a tényre, hogy „Babits a cikket az irodalmi társaságok előtt teendő nyilatkozata helyett írta. A nem felelek nektek típusú kijelentései arra utalnak, nem vállalta azt a szerepet, melyet kényszerűségből még Móricz Zsigmond vagy a csakhamar emigrációba távozó Molnár Ferenc is magára vett. Babits nem mentegetődzött a számonkérő irodalmi bizottságok előtt, hanem megjelenés helyett ezt a cikket írta, ami önmagában is bátorság jele."

96 Hatvány Lajos, már csak az emigránslét torzító optikája miatt is, másként látta Babits forradalmak alatti szereplését és az ezt követő önbírálatát. A magyar értelmiség katasztrófája című cikksorozata első részében — Irod.alom és forradalom — a költő korszakváltásairól ez volt a véleménye: „[. . .] vajon a magyar elfogadhatja-e prófétául a prófétaképp fölkínálkozó Babitsot, aki pacifista, de jó magyar 1918 októberében, — jó nemzetközi, de még nem jó kommunista 1919 januárjában, már nem jó magyar, de jó bolsevik 1919 áprilisban és ellenforradalmár, soviniszta, jó antiszemita 1919 augusztusban? Melyik a próféta a négy Babits közül? Melyik más mint nemzete? »Más«, jobb, különb, mint nemzete csak a háború alatti, az ötödik Babits volt. S hogy ez a más, különb, jobb, mégse lehet prófétánk, annak okát a hatodik Babitsban keresd, aki letagadja az ötödik Babitsot."

97 Hatvány felháborodása jogos. 1917 márciusában védelmére kelt a Fortissimo miatt perbefogott költőnek a Pesti NapZóban közölt cikkeiben.

98 Köztudott, hogyan segítette újpesti tanári katedrához a költőt Hatvány és Ignotus. Hatvány ezt is felemlíti: „Babits, aki csak formáinak adja urát, még az ajakáról eldalolt békeéneket is letagadja." Hatvány arra hivatkozik, hogy „ama végzetes napokban [.. .] fajmagyar úri és nem-úri irodalmárok" is szerephez jutottak. „Ez ittasok csapatában haladt elől: Szabó Dezső, Kosztolányi és Móricz Zsigmond mellett Babits Mihály is. [.. .] Igaz — el ne feledjük — a poéta csalódott. Vörös gazok közé került, akik ^besározott eszmék rongyával nevemet beszennyezték^. De a forradalmak s még inkább a forradalmakat előkészítő, egész költői pályája folyamán, nem csupán »vörös gazok«, hanem a haladó magyarság színe-java volt Babits társasága. E jók, bátrak és derekak, akik nemzetiségüknél fogva magyarok, de fajtájuknál fogva javarészt zsidók, végigkísérték Babitsot egész pályáján. Ha Babits nem talál a lelkes magyar zsidók vagy zsidó magyarok körére, akkor nincs »Holnap«. nincs »Nyugat«, nincs Babitsért bátor küzdelmet vállaló kritika, nincs Pallas, nincs Athenaeum, nincs »Pesti Naplo«, nincs »Az Est«, nincs kiadó, nincs sajtó, — ellenben van, igenis, miazmás-vidéken pusztulás, tengődés, félreismerés, Rákosi följelentésére könyörtelen berukkolás, döghalál a csatatéren és közmegvetés."

99 Ennyit a hét folytatásban megjelent cikksorozat Babits tanulmányára reflektáló részeiről. Megjegyezzük, Hatvány tollát a szubjektive indokolható harag P5 Pomogáts Béla: A Nyugat szerkesztési elvei a két világháború között. UK 1980. 1. sz. 27. 1. Vö. Kardos Pál: I. m. 249—264. 1. ; Sipos Lajos: Babits Mihály és a forradalmak kora. Bp., 1976. 18—20. 1. « Rába György: i. m. 560. 1. Vö. Kardos Pál: i.m. 250. 1. 91 Hatvány Lajos: A magyar értelmiség katasztrófája. Irodalom és forradalom. [4.] A Jövő (Wien), 1922. nov. 23. ns [Hatvány Lajos] hl: Glosszák. Az elkobzott koboz. A kínai fal. Pesti Napló 1917. márc. 5. Uő: Költő a bíróság előtt. I. h. márc. 7. Lásd Uő : Irodalmi tanulmányok. 1. Bp., 1960. 125—130. 1.; Uő : Harcoló betűk. I. h. 369—374. 1. 00 Lásd a 97. számú jegyzetet. [6.] 1922. nov. 25.